Régen meg akartam már szerezni, de csak most jutott a kezembe a Nine Inch Nails: The Downward Spiral DVD-A.
A tartalmat tekintve a következők fértek el a lemezen: maga az album hanganyaga surround mixben, ugyanaz sztereóban, videók, galéria és diszkográfia. Csak a feszültségkeltés céljából, fordított sorrendben veszem végig az egyes tételeket.
A "Body of work" rész a Halo-számokat nem a teljesség igényével tartalmazó – a listán például csak egy Halo Ten szerepel, míg annak van v1 és v2 kiadása –, a "Fragile"-éra végéig tartó diszkográfia. Néhány Halo kivételével – "Broken", "Fragile", stb. – az egyes albumokról egy-egy sztereó keverésű számot lehet meghallgatni.
A "Gallery"-szekció sajátos hangulatú képekkel van megpakolva. Sajnos mindegyik csak SD-felbontású, 4:3 arányú és külön file-okként nem szerepelnek a lemezen, így ha valakinek mégis kell, az kénytelen lesz a szoft-lejátszók pillanatfelvétel-funkcióját használni. Ha korábban hozzájutok a lemezhez, a legtöbbet pofátlanul lenyúlva simán használtam volna háttérképnek a blogon.
A "Videos" részben, milyen meglepő, videoklipek vannak: a "Closer" surround mixben, ugyanez sztereóban, valamint a "March of the Pigs" és a "Hurt" szintén sztereóban; ez utóbbi gyaníthatóan az "...And All That Could Have Been"-turné egyik állomásán felvett élő anyag.
A sztereó mixre nem vesztegetnék túl sok szót: én magam nem hallottam semmi különbséget az eredeti CD változathoz képest.
És végül: a surround mix, Dolby Digital EX-ben. A nyitó "Mr. Self Destruct"-nál úgy tűnik, hogy még remeghetett Reznor keze a keverőpult gombjai felett, mert nem egyszer előfordul, hogy a szénné torzított gitárok mindenféle átmenet vagy átúszás nélkül átpattannak – nem egyik oldalról a másikra, hanem elölről hátulra és vissza. Ez bennem már a sokadik hallgatás után is szédülést és émelygést okozott, csak remélni tudom, hogy nem ez volt a szándék.
A "Piggy"-ben a mélynyomót a jellegzetes basszusszólam gyakorlatilag nem használja. Ha már van erre plusz egy csatorna, akkor azt tessék bátran használni már a keveréskor, ne az erősítő frekvenciaváltója foglalkozzon ezzel. Az eredeti albumhoz képest itt megjelenik némi plusz hangzás, valamint hátra kerülnek a cinek és a magas dobok egy része.
A "Heresy", a "Closer" és a "Ruiner" egyenletesen jó minőségűek keverés szempontjából. Mindhárom számban megjelenik a sztereóhoz képest plusz hangzás, és ésszel adagolt térhatás. A "Ruiner"-t különösen feljavítja a plusz dob és gitár. A "The Becoming" számomra az album minőségi csúcspontja. A zaj és az effektek hátra kerülnek, itt tényleg "surround" a hangzás.
Az "I Do Not Want This"-ben hátul csak plusz zaj jelenik meg, de a nyitó "Mr. Self Destruct"-hoz hasonlóan ez is ugrál, elég bántóan. A "Big Man With A Gun"-t sem bonyolították agyon, az effekteket és a zajt a hátsó csatornákra terelték, aztán kalap.
Az "A Warm Place"-nél semmi plusz zörej vagy hangzás nem jelenik meg, viszont térhatás az album többi részéhez képest nagyon jó, köszönhetően a sávok között szétterített teljes anyagnak.
Az "Eraser" sem egy nagy truváj, a már említett "Big Man With A Gun"-hoz hasonlóan hátracsapták az effekteket és kész.
A "Reptile" az első szám, ahol végre megszólal a basszuscsatorna: hadd dolgozzon a mélynyomó a szomszédok örömére! Hátra viszonylag kevés effekt jutott, csak a fogfúró(?), és később a tompa ordítás.
Az utolsó két szám, a címadó "The Downward Spiral" és a nagyrészt akusztikus "Hurt" csatlakozik az "Eraser"-hez és társaihoz a fantáziatlanság terén, bár az utóbbibak a dobok is megszólalnak hátul.
Összességében elmondható, hogy az albumot kifejezetten hangosan kell hallgatni, különben a surround hangszórók nem szólalnak meg. Ezt a magam részéről inkább hibának tartom egy audióanyagnál: míg egy filmnél határozottan zavaró, ha hátulról túl sok hang érkezik, addig ezt az albumot pont a térhatású hangzás miatt veszi meg az ember. További hiányosságnak tartom, hogy a "Reptile"-t leszámítva a mélynyomó gyakorlatilag nem dolgozik, csak amennyit az erősítő az általunk beállított frekvencia alatt odadob, ez pedig egy egyébként nem kevés helyen súlyosan mély szólamokkal operáló industrial anyag esetén vétkes mulasztás. Szintén nem használják a középső sugárzót sem, még az olyan, egyébként mindenhonnan szóló számnál sem, mint az "A Warm Place".
A térhatású audióanyag keverését nem kevés időbe kerül megtanulni: az 1994-es eredeti és a 2002-es surround mix megjelenése között eltelt évek elegendőek lehettek volna. Sajnos az olyan fénypontokat, mint a "The Becoming" vagy az "A Warm Place", a durva hibák – "Mr. Self Destruct", "Eraser" – és az egész albumon végigvonuló "tegyük az effekteket hátra"-jellegű fantáziátlan keverés teljesen elhomályosítják. Az általam surround mixben referenciának tartott "Dark Side of the Moon" SACD és a Porcupine Tree "Deadwing" DVD-A-jához képest ez a keverés nálam csúfosan leszerepelt, a várakozásaimat mélyen alulmúlta. Hangsúlyozom, csak a keverés, maga az alapmű igen kiemelt helyen szerepel.
A tesztelést egy Denon DVD-756S lejátszón, Denon AVR-1908 erősítőn és Focal.JMlab Chorus 700-as sorozatú hangszórókon végeztem. Aki kíváncsi, hogy tényleg hogyan szólt, vagy az enyémtől eltérő véleménye van az albumról, az hallgassa meg nálam.
- Plakátot a városban észrevenni
- Első lehetőségnél weben ellenőrizni, hogy tényleg
- Örülni, hogy tényleg
- Jegyárakat megnézni
- Állat felszedni a földről
- Elkezdeni kuporgatni
Most, hogy megérkezett a DVD, egy kicsit továbbra is a Tool farvizén evezve szeretnék bemutatni egy MJK "vadhajtást". A klipet David "Fight Club" Fincher rendezte, a karcos-megégett stílus onnan és a Hetedik című alapműből lehet ismerős.
A Perfect Circle: Mer de Noms — Judith: 
You're such an inspiration
For ways that I will never ever choose to be.
Oh so many ways for me
To show you how your savior has abandoned you.
Fuck your God
Your Lord, your Christ.
He did this,
Took all you had and
Left you this way.
Still you pray, never stray, never
Taste of the fruit.
Never thought to question why.
It's not like you killed someone.
It's not like you drove a hateful spear into his side.
Praise the one who left you broken down and paralyzed.
He did it all for you.
Oh so many ways for me
To show you how your dogma has abandoned you.
Pray
To your Christ, to your God.
Never taste of the fruit,
Never stray, never break, never
Choke on a lie.
Even though he's the one who
Did this to you
Never thought to question why.
It's not like you killed someone.
It's not like you drove a spiteful spear into his side.
Talk to Jesus Christ as if he knows the reasons why
He did this all to you.
He did it all for you.
Itt szeretném megemlíteni, hogy a klipben szereplő Paz Lenchantin a világ legjobb lábú női basszusgitárosa és pont.
Hogy egy mesterművet igenis lehet még tökéletesebbé tenni, arra álljon itt a kiváló példa:
Aki lemaradt, sajnálhatja, mert biztosra vehető, hogy a következő 25 éven belül nem adnak egy újabb koncertet a világnak ezen felén. Bár ezen egy korai jégkorszak még valószínű tudna változtatni.
Jó volt a 3 és fél óra, bár az első felvonásban mintha nem lettek volna annyira összeszedettek, de istenem, kevés a rutin. A második felvonást egy 20 perces szvittel nyitni pedig ugyan szép teljesítmény, de kevesen bírják egyben, mindenféle felvezetés nélkül nyugodtan végigülni. Egyszóval: a bosszantó apróságoktól eltekintve a jegy megérte az — egyébként igen borsos — árát.
Solaris: Martian Chronicles – M'Ars Poetica:
Zenei ízléshorizontom széles, mint Maya Gold ánusza egy szorgosan átdolgozott forgatási nap után, tehát ne lepődjön meg senki, hogy mi minden jöhet itt. A zeneszám az általam legjobbnak tartott a random választott albumról, lelkiállapotomhoz semmi köze.
Először Opeth: Blackwater Park - The Drapery Falls:
