Nem megyek át dzsobmonitorba, de aki kalandkereső üzemeltető, szekuritis, it-folyamatkezelő, az keressen meg. Nem, nem a korábbi bejegyzés újrázásáról van szó, pedig kell ide is C/C++/.NET/J2EE fejlesztő, BA és PM.
And now, something completely different.
Nem hiányoztam senkinek. Nem vártam el senkitől, hogy hiányozzak.
Újonnan megalapozott előítéletet táplálok még két szomszédos ország lakóival szemben. Már nem sok maradt a közvetlen közelben, érdemes lesz körbenéznem messzebb is, akit a későbbiekben utálhatok.
Korán elmúlt fiatalságom zenéit hallgatom újra. Pearl Jam, valaki?
Alapvetően nem kellene magam rosszul érezzem, de vannak húsbavágó problémák, amik nem hagynak nyugodni. Például többet kellene aludni. Például nem kellene magamnak generálnom olyan problémákat, amik amúgy nem is léteznének. Például el kellene fogadnom, hogy az emberek gyarlók és többségében hülyék.
Van még előttem nem kevés lépcső. Addig is, amíg felérek a tetejére: kapja be a világ.
Nálam mindenképpen az viszi el a címet, mikor elmész messze földre dolgozni, ott ápolod egy ismerősöd lelkét, adsz neki okos tanácsokat, megszállsz az egyik vendégszobában, ő pedig egy rövid levéllel hálálja meg.
Elmentem világkörülre, majd jövök. Kulcs a tükör alatt, kocsiért majd jönnek.
RB
P.S.: Ha erre jársz, kérlek időnként majd öntözd meg a pázsitot.
Én meg ott állok, frissen ébredve, kezemben a levéllel, egy többszázezer fontos ház közepén, tökegyedül. "Kedves John, engedje meg, hogy aztakurva".
Csak ma kaptam meg a meghívót arra az esküvőre, amiről tudom, hogy nem tartják meg.
Itt szeretném elmondani, hogy bassza meg a Royal Mail, bassza meg a repülőtársaság, és bassza meg a futárszolgálat.
De leginkább bassza meg a világ és az egész tetves élet.
Ha azt mondom, már nem jut eszembe, hazudnék. Mert mindig eszembe jut, és nem csak az évfordulókon. A helyzet annyiban egyszerűsödött, hogy már nem kell magam leinnom a sárga föld alá, és még csak nem is rendezem hosszú, tömött sorokba a zsilettpengéket, de még csak mélabús sem leszek.
Nem felejtek, csak megtanultam együttélni a tudattal. És persze elkönyvelem, hogy eltelt egy újabb év.
Sajátságos, hogy mondjuk a szüleim esetében soha nem volt ilyen problémám. Elfilózhatnék azon, hogy ez miért alakult így; jópár érvényes és többé-kevésbé érdekes választ tudnék adni — bizonyára kiváló táptalaj lennék számtalan felnövekvő pszichológus/pszichiáter-nemzedéknek — de minek.
Más.
A jórészt csak az amerikai piacra készülő autókat reklámozó linkek mellett megjelentek a gyógyszereket és az ingyenesen letölthető csengőhangokat promótáló Blogring-kommentek is. Ennek örömére leszedem az egészet, mert ínyhüvelygyulladást kapok a rengeteg szemét törlése közben. Aki ezután is késztetést érez, az lesz szíves vagy a bejegyzéseket követő kommentdobozban kifejteni a véleményét, vagy írjon levelet.
Ez utóbi kettőről a következőket szeretném még elmondani: az Enetation jó volt, szép volt, de már jó ideje kevés, hibázik, megbízhatatlan és nem tudok exportálni (legalábbis basznak válaszolni a levelemre), tehát már tényleg át kellene állni az "új" freeblogos kommentfelületre, valamint a bloghoz kapcsolt postaládát meglehetősen ritkán olvasom (nagyjából soha).
A kommentgép-váltást szeretném összekötni egy alapos sablonátdolgozással is. Az ötletek már megvannak, "csupán" a grafikai elemek elkészítése, némi JS debug és persze maga a kódolás van hátra. Mindez nagyjából azt eredményezi, hogy soha nem lesz új köntös, de dolgozom rajta. Akar valaki segíteni, legalább a grafikai részben?
Ki akarom önteni a szívem, de megálljt parancsolok a kezemnek. Apróra trancsírozott véres belsőségeimet inkább nem teszem közszemlére. Önáltató, álmodozó fasz vagyok.
Törlés.
Meg akarom magyarázni, hogy miért nem. Aztán úgy döntök, nem magyarázkodom. Gyáva vagyok.
Törlés.
Ez így jó, maradhat. Kiegyensúlyozott pszichopata vagyok.
Legfeljebb később ezt is kitörlöm.
Ha nem a pénztárcám alapján ítél meg, ha lehet vele beszélni és beszélgetni, ha szigorúan és valóban szabad státuszú, ha nem naív, ha kinéz valahogy, ha játékos és fantáziadús és ha nem álcázza magát dévaj démonnak, mikor valójában jéghegy, akkor jöhet.
Persze még ezek után is kiderülhet egy s más. Például hogy naponta marokszám kell nyelnie a bogyókat, különben rángatózó zselévé olvad szét. Vagy hogy már a megismerkedésünk napján egy hónapos terhes és bennem keresi az apát. Hogy a többit ne is említsem.
A könnyebb szelektálás érdekében jó láthatóan fel kellene címkézni az embereket.
Mikor az Élet az addigi legnagyobb kondért gőzölgő híg szart pakolja az asztalodra, akkor azért csomagol hozzá desszertet is.
Mikor leszakad az ég, nincs mindenkinél esernyő: ilyenkor bizony igen izgalmasak a fehér nyári ruhák. És mivel az úttörő ahol tud, segít, felajánlom a karom és a hordozható tető egy részét egy vacogó fogú, csapzott hajú, bőrig ázott idegennek. Kicsit később egy hirtelen jött szélroham teljesen kifordítja az ernyőt, amit nagy lendülettel dobok messze és együtt futunk a busz után, ahol megpróbálunk egy kevés melegséget nyerni a másikból. Aztán jön a zuhany alatt a kiolvadás és a desszert.
Reggelre viszont a kondér továbbra is ott van az asztalon.
Dögvész és pusztulás.
Akit érdekel egy mélyen ár alatt eladó, 54+14 m2-es, dél-délnyugati fekvésű, 2 szobás lakás, plusz 5 m2 tároló, Óbuda kertvárosi részén, új építésű házban, jó közlekedéssel, félig kész berendezéssel, az sürgősen keressen meg.
Lófasz, konkrétan.
Lófasz se történik, ami meg történik, azt meg nem érdemes lejegyezni. Írhatnék a bürokráciáról, a hozzá nem értésről, ugyanakkor írhatnék a jól végzett munka öröméről és a közösen kitalált megoldások fölött érzett elégedettségről. Írhatnék egy hétvégényi útról, a ködös tavakról (júniusban!), ugyanakkor írhatnék a forró szürkeségről és a rutin robotról. Írhatnék egy valószínűtlenül kék és egy mélybarna szempárról, ugyanakkor írhatnék a szellemi toprongyokról és a szexuális önismeret általános hiányáról.
Bármi jót kilő egy legalább egál, de inkább nagyobb darab szar.
Írhatnék, de nem írok. Nem írok, mert ki a faszt érdekelnének a hétköznapok? Mindenki csak hétköznapokat él, nem különbözik egyik nap sem a másiktól; miért lenne bárki is kíváncsi az én hétköznapjaimra?
Nem írok, mert lófasz van. Meleg van bazdmeg, és be-bedöglik a légkondi a Gyárban. Ennyi a hír, ennyi a breaking news.
Nagy, büdös, izzadt lófasz, az van.
Akit érdekel: a 15-17-i Nova Rock fesztiválra van még két egy hely az autóban, egészen konkrétan 17-re. A fellépők teljes listája megtekinthető itt.
Tool: 10,000 Days — 10,000 Days (Wings, Pt. 2): 
Listen to the tales and romanticize,
How we follow the path of the hero.
Boast about the day when the rivers overrun,
How we rise to the height of our halo.
Listen to the tales as we all rationalize
Our way into the arms of the savior,
Feigning all the trials and the tribulations;
None of us have actually been there.
Not like you.
Ignorant fibbers in the congregation
Gather around spewing sympathy,
Spare me.
None of them can even hold a candle up to you.
Blinded by choices, hypocrites won't see.
But, enough about the collective Judas.
Who could deny you were the one who
Would have illuminated
You'll have a piece of the divine.
And this little light of mine, the gift you passed on to me;
I'll let it shine to guide you safely on your way,
Your way home...
Oh, what are they going to do when the lights go down
Without you to guide them all to Zion?
What are they going to do when the rivers overrun
Other than tremble incessantly?
High as a wave, but I'll rise on up off the ground.
You are the light and the way, they'll only read about.
I only pray, Heaven knows when to lift you out.
Ten thousand days in the fire is long enough, you're going home.
You're the only one who can hold your head up high,
Shake your fists at the gates saying:
"I have come home now!
Fetch me the Spirit, the Son, and the Father:
Tell them their pillar of faith has ascended.
It's time now!
My time now!
Give me my,
Give me my wings!"
Give me my wings!
You are the light and way, that they will only read about.
Set as I am in my ways and my arrogance,
Burden of proof tossed upon the believers.
You were the witness, my eyes, my evidence,
Judith Marie, unconditional one.
Daylight dims leaving cold fluorescence.
Difficult to see you in this light.
Please forgive this bold suggestion:
Should you see your Maker's face tonight,
Look Him in the eye, look Him in the eye, and tell Him:
I never lived a lie, never took a life, but surely saved one.
Hallelujah, it's time for you to bring me home.
Most egy kicsit megcserélődtek a szerepek.
Nem én sorolom a problémáimat, bajaimat, nem az én egóm cserepeit kell összesöpörni és újra egészet gyúrni belőle. Be kell valljam, szokatlan a helyzet, hiszen általában fordítva szokott lenni.
Gyorsan tervezek-szervezek, foglalok, elkérek, megrendelek: igyekszem, hogy a meglepetés-látogatás a lehető legkellemesebb legyen, hogy valóban megkapja azt, amiért meglátogatott. És azt hiszem sikerült, legalábbis erre enged következtetni, hogy mosolyogva indul haza és visszatér a szemébe az a csillogás, ami annyira hiányzott, mikor megérkezett. És ki tudja majd, hogy a gyönyörűen metszett kristálypoháron valaha sérülés esett? Rajtunk kívül senki.
A hétvége legmaradandóbb emléke azonban az, hogy az ember még felelős banki vezető létére is hajlandó önként egy kisebb darab platinával gazdagodni, feltéve, ha előtte elegendő alkoholt fogyasztott.
— De hát miért?
Csak egy pillanatig kell gondolkodnom. Mert mindkettőnknek pont annyit jelentett, amennyi valóban volt. Mert mindketten vártuk a munka végét, mert mindketten siettünk, hogy le ne maradjunk a másikról, mert mindketten kétszer is ellenőriztük, van-e nálunk Post-it és toll. Mert mindketten jól éreztük magunkat egy pár napig.
Erősen küzdöm a késztetéssel, hogy összeragasszam a cafatokra tépett névjegykártyát. Aztán inkább veszek egy mély lélegzetet és kidobom az egészet.
Mert így tökéletes.
Soha rosszabb ünnepeket. Soha több zavaró telefont, sms-t.
Több ezer oldal elolvasása és egyéb szabadidős elfoglaltság után azzal szórakoztam, hogy megszórtam a wiwet. Visszaigazoltam mindenkit, aki bejelölt: nem gondolkoztam rajta, hogy ugyan honnan ismerhetem. És hogy kerek legyen a kép, én is beikszeltem egy csomó más embert, még akkor is, ha csak egymenetes levélváltásba keveredtünk, vagy pusztán alkoholos befolyásoltság alatt életvezetési tanácsokat adtunk egymásnak. Ezzel legalább egy évre le is tudtam az egészet.
Még hogy a szabadidőt hasznosan kell eltölteni, hahh! A szabadidő rugalmas illúzió. A szabadidőt el kell baszni oktalan hülyeségekkel, hogy hosszabbnak tűnjön.
Az egész életed el kell fecsérelni, különben elillan.
Elérkezett az idő, hogy bankot váltsak, az OTP-nek kitelt a hitele.
Keresem tehát azt a lakossági bankot, ahol
- olcsó a Visa
- ingyenes a kártyahasználat mind a saját, mind idegen POS-nál
- igyenes a felvétel saját automatából (és lehetőleg minél több legyen belőle)
- olcsó a felvétel idegen automatából
- van internetes számlakezelési felület
- amin keresztül rendszeres átutalásokat is lehet megadni és lemondani
- ami tud utalás-sablonokat kezelni
- naponta -- de legalább minden hétköznap -- kapok egyenlegértesítőt SMS-ben
- valamint minden jóváírásról és terhelésről is, szintén egyenleggel együtt
- minimális összegért további szolgáltatásokat vehetek igénybe (pl. életbiztosítás, stb.)
- ha esetleg átmennék minuszba, akkor a lehető leghosszabb ideig nem számítanak kamatot
Létezik egyáltalán ilyen?
Keresem a Ghost in a Shell első és második részét, valamint a sorozatot, lehetőség szerint magyar felirattal.
DivX és társai kíméljenek.
Azért vannak jó dolgok is az életemben. Ilyen például a H1.
Életemben nem találkoztam még fehér emberrel, akinek tetszett volna az 1-es BMW. Igen, én is ahhoz a népes táborhoz tartozom, akik ha nem is sikoltozva, de követelték, hogy Chris Bangle seggébe dugjanak fel egy fehérre izzított piszkavasat. OK, elismerem, a 6-osért hatalmas piros pont jár, tetszik, de a többi alkotás simán egy kategóriába esik a nekrofíliával. De hogy visszatérjünk az alaptémához: az 1-es szerintem csúnya. És ezen nem változtat semmi; az sem, ha legyalulják az összes gyári logót és két kék csíkkal helyettesítik a propellert mindenhol, inkluzíve motorblokk.
Mert a H1 sem más kívülről, mint egy nyomi 1-es, hiába az ültetés, középre tett, krómozott dupla kipufogók, a polírozott 19"-os kerekek, vagy a küllők mögül kikandikáló, ementálihoz hasonló, malomkerék nagyságú féktárcsák. Lehetne még hosszú körmondatokban ócsárolni a kinézetét, de ez egyfelől szubjektív, másfelől egy idő után unalmas. A belseje is olyan, hogy...igen, ez is 1-es. Meg van ugyan bolondítva szénszálas berakásokkal, alu váltógombbal és satuszerű első ülésekkel, de semmi nem tudja eloszlatni az érzést, hogy ez az autó bizony a gyárban a paletta legalja. Két szívdobogtató részletet találok, de erről majd később.
Viszont a H1 különleges. Ami különlegessé teszi, az minden, aminek semmi köze nincs a külsőhöz. Ugyanis ebbe az autóba egy M5 hatfokozatú váltóját tették, párosítva egy M3 difivel. Ja igen, és az E39 M5 nyolchengeresét. Sounds fun. Kicsit feljavítva, 450 lóerőre. Höhö. Cseppet át kellett alakítani az autó farát, hogy ez az erő és nyomaték ne gyűrje össze az egészet, mint egy papírpoharat; az orrát, hogy a motor beférjen, hogy kormányozni is lehessen, és hogy a többi, az autózáshoz manapság minimális igényként felmerülő ketyere is helyet kapjon, például az ablaktörlő motorja.
A hangját is továbbcsiszolták: mikor rátenyereltem az "Engine Start" gombra, beleborzongtam a gurgulázásba. M5? Fenét, ez valami más, valami agresszívabb, valami vadabb, tombolóbb. És még egy centit nem mentem vele. Ahogy aztán lassan kigurulok az útra és nagyon óvatosan kapcsolgatok felfelé, érzem, hogy annyi erő van benne, hogy egy agresszívabb gázadásra az aszfalt hullámokba gyűrődve kerülne mögém, mint valami rajzfilmben. A Pirelli biztos saját halottjának tekinti a tulajdonosokat, mert nem kell hozzá különösebb gyakorlás, hogy pártízméternyi csíkot égessek az aszfaltba. Rotációs kapa helyett speciel kiválóan megfelelne: ha lenne kertem, csak ilyennel ásnám fel.
Piros zóna 7400-nál. Höhö. 320-ig kalibrált tahóméter. Höhhhöhöhö, mindjárt elcseppenek. Csak később szólnak, hogy ha kilinccsel előre akarok bekanyarodni a szerpentinen, tessék csak, nincs semmi stabilitást segítő elektronika. Höhhhöhhhöhhöhö, Beavis & Butthead elszabadul. Azért csak ésszel, kicsi a tengelytáv; ha erre odafigyelek, bárhol be tudok kanyarodni. És ami megkülönbözteti a H1-et egy 911-est verni vágyó feltupírozott GTI-től, az az, hogy nem csak egyenesen tud gyorsan menni, hanem bekanyarodik és ha kell, meg is áll. De még hogy.
Zárszóként még egy mérőszám: 160.000 euró. Nálunk negyvenmillió forint. Plusz regadó, plusz üveg, plusz tagdíj, három évre előre és visszamenőleg. Shut up buttmunch.
Holnaptól kezdve minden nap ajándék. Állítólag.
Én meg talán megérem, hogy nem kell a világ másik felével kitöltetnem egy kurva tesztet. Szed-e több-kevesebb rendszerességgel bármiféle hangulatjavító gyógyszert? Van barátja? Ápol-e bármelyik ex-barátjával bármiféle kapcsolatot? Érez-e valamilyen késztetést, hogy bármelyik ex-barátjával újrakezdje megszűnt/beállt kapcsolatát? Érez-e valamilyen késztetést, hogy bármelyik ex-barátjával bármilyen casual sex-kapcsolatot folytasson? Érez-e bármelyik ex-barátjával kapcsolatban bármilyen, kifejezetten ellenségesnek minősülő érzelmet? Férjezett? Csak kalandot keres férje/élettársa/barátja mellett? "Csak barát"-ot keres? Ha nincs autója, elvárja-e, hogy legalább egy hathengeres slusszkulcsot pörgessek az ujjamon? Ha nincs lakása, elvárja-e, hogy legalább egy rózsadombi villa lakáskulcsát pörgessem az ujjamon? Ha nincs munkája, elvárja-e, hogy havonta legalább hatszámjegyű összeggel kompenzáljam a luxus fogyasztási cikkek infláció miatti folyamatos áremelkedését és támogassam megélhetését?
Mindig kiderül valami. Mindig van show-stopper. Csak ezzel már vastagon tele a tököm.
Bármit is csinálsz, mindig van, aki nálad jobban keres, akinek egzotikusabb a foglalkozása, akinek több a pénze, nagyobb a lakása és ez jobban vonzza a nőket, mint legyet a még gőzölgő friss tehénszar. Aztán kész, írd le magad és fejlessz ki kisebbségi komplexust.
Lófaszt.
Várj türelemmel.
Ha negyed órával korábban megyek, tetten érhettem volna a rosszembereket.
Ha negyed órával korábban megyek, le is lőhettek volna, például.
Nesze neked, közbiztonság.
- ...De én híresség vagyok!
- Finomítsunk egy kicsit. Te jelenleg egy reggeli tévéműsor programajánlójának arca vagy.
- Úgy tudom, neked mindenféle ellenérzéseid vannak a hírességekkel szemben!
- Csak azokkal szemben, akik emiatt többnek hiszik magukat.
- De ugye ez nem akadály, hogy dugjunk?
- Tudod mit? Meggyőztél.
