Most, hogy megérkezett a DVD, egy kicsit továbbra is a Tool farvizén evezve szeretnék bemutatni egy MJK "vadhajtást". A klipet David "Fight Club" Fincher rendezte, a karcos-megégett stílus onnan és a Hetedik című alapműből lehet ismerős.
A Perfect Circle: Mer de Noms — Judith: 
You're such an inspiration
For ways that I will never ever choose to be.
Oh so many ways for me
To show you how your savior has abandoned you.
Fuck your God
Your Lord, your Christ.
He did this,
Took all you had and
Left you this way.
Still you pray, never stray, never
Taste of the fruit.
Never thought to question why.
It's not like you killed someone.
It's not like you drove a hateful spear into his side.
Praise the one who left you broken down and paralyzed.
He did it all for you.
Oh so many ways for me
To show you how your dogma has abandoned you.
Pray
To your Christ, to your God.
Never taste of the fruit,
Never stray, never break, never
Choke on a lie.
Even though he's the one who
Did this to you
Never thought to question why.
It's not like you killed someone.
It's not like you drove a spiteful spear into his side.
Talk to Jesus Christ as if he knows the reasons why
He did this all to you.
He did it all for you.
Itt szeretném megemlíteni, hogy a klipben szereplő Paz Lenchantin a világ legjobb lábú női basszusgitárosa és pont.
Hogy egy mesterművet igenis lehet még tökéletesebbé tenni, arra álljon itt a kiváló példa:
Aki lemaradt, sajnálhatja, mert biztosra vehető, hogy a következő 25 éven belül nem adnak egy újabb koncertet a világnak ezen felén. Bár ezen egy korai jégkorszak még valószínű tudna változtatni.
Jó volt a 3 és fél óra, bár az első felvonásban mintha nem lettek volna annyira összeszedettek, de istenem, kevés a rutin. A második felvonást egy 20 perces szvittel nyitni pedig ugyan szép teljesítmény, de kevesen bírják egyben, mindenféle felvezetés nélkül nyugodtan végigülni. Egyszóval: a bosszantó apróságoktól eltekintve a jegy megérte az — egyébként igen borsos — árát.
Solaris: Martian Chronicles – M'Ars Poetica:
Ez a gyöngyszem nem az Ear Candy sorozat tagja, bár szintén ragyogóan csillogó ékkő.
Valakinek esetleg megvan a teljes album, már ha létezik egyáltalán?
Update: Létezik, csupa magasröptű anyag.
Ezt is megértem: szerénytelenségem a Randektívban, látogatottságom sztratoszférikus magasságokban. Májam gigantikus.
Más. Ez itt egy hosszú és nyálfröcsögéstől sem mentes bejegyzés helye lenne a magánéletemmel kapcsolatban, de a blog történetében először öncenzúrát gyakorlok. Ha még tovább növekszik bennem a düh, talán mégis megírom.
A hét kérdése: mennyit kereshetnek a reggeli tévés rejtvényműsorok prefrontális lebenymetszésen átesett vezetői? Tuti, hogy kevesebbet, mint a "rejtvények" kiagyalói.
...és a DVD is jó.
Mert megérdemlitek.
Azért vannak jó dolgok is az életemben. Ilyen például a H1.
Életemben nem találkoztam még fehér emberrel, akinek tetszett volna az 1-es BMW. Igen, én is ahhoz a népes táborhoz tartozom, akik ha nem is sikoltozva, de követelték, hogy Chris Bangle seggébe dugjanak fel egy fehérre izzított piszkavasat. OK, elismerem, a 6-osért hatalmas piros pont jár, tetszik, de a többi alkotás simán egy kategóriába esik a nekrofíliával. De hogy visszatérjünk az alaptémához: az 1-es szerintem csúnya. És ezen nem változtat semmi; az sem, ha legyalulják az összes gyári logót és két kék csíkkal helyettesítik a propellert mindenhol, inkluzíve motorblokk.
Mert a H1 sem más kívülről, mint egy nyomi 1-es, hiába az ültetés, középre tett, krómozott dupla kipufogók, a polírozott 19"-os kerekek, vagy a küllők mögül kikandikáló, ementálihoz hasonló, malomkerék nagyságú féktárcsák. Lehetne még hosszú körmondatokban ócsárolni a kinézetét, de ez egyfelől szubjektív, másfelől egy idő után unalmas. A belseje is olyan, hogy...igen, ez is 1-es. Meg van ugyan bolondítva szénszálas berakásokkal, alu váltógombbal és satuszerű első ülésekkel, de semmi nem tudja eloszlatni az érzést, hogy ez az autó bizony a gyárban a paletta legalja. Két szívdobogtató részletet találok, de erről majd később.
Viszont a H1 különleges. Ami különlegessé teszi, az minden, aminek semmi köze nincs a külsőhöz. Ugyanis ebbe az autóba egy M5 hatfokozatú váltóját tették, párosítva egy M3 difivel. Ja igen, és az E39 M5 nyolchengeresét. Sounds fun. Kicsit feljavítva, 450 lóerőre. Höhö. Cseppet át kellett alakítani az autó farát, hogy ez az erő és nyomaték ne gyűrje össze az egészet, mint egy papírpoharat; az orrát, hogy a motor beférjen, hogy kormányozni is lehessen, és hogy a többi, az autózáshoz manapság minimális igényként felmerülő ketyere is helyet kapjon, például az ablaktörlő motorja.
A hangját is továbbcsiszolták: mikor rátenyereltem az "Engine Start" gombra, beleborzongtam a gurgulázásba. M5? Fenét, ez valami más, valami agresszívabb, valami vadabb, tombolóbb. És még egy centit nem mentem vele. Ahogy aztán lassan kigurulok az útra és nagyon óvatosan kapcsolgatok felfelé, érzem, hogy annyi erő van benne, hogy egy agresszívabb gázadásra az aszfalt hullámokba gyűrődve kerülne mögém, mint valami rajzfilmben. A Pirelli biztos saját halottjának tekinti a tulajdonosokat, mert nem kell hozzá különösebb gyakorlás, hogy pártízméternyi csíkot égessek az aszfaltba. Rotációs kapa helyett speciel kiválóan megfelelne: ha lenne kertem, csak ilyennel ásnám fel.
Piros zóna 7400-nál. Höhö. 320-ig kalibrált tahóméter. Höhhhöhöhö, mindjárt elcseppenek. Csak később szólnak, hogy ha kilinccsel előre akarok bekanyarodni a szerpentinen, tessék csak, nincs semmi stabilitást segítő elektronika. Höhhhöhhhöhhöhö, Beavis & Butthead elszabadul. Azért csak ésszel, kicsi a tengelytáv; ha erre odafigyelek, bárhol be tudok kanyarodni. És ami megkülönbözteti a H1-et egy 911-est verni vágyó feltupírozott GTI-től, az az, hogy nem csak egyenesen tud gyorsan menni, hanem bekanyarodik és ha kell, meg is áll. De még hogy.
Zárszóként még egy mérőszám: 160.000 euró. Nálunk negyvenmillió forint. Plusz regadó, plusz üveg, plusz tagdíj, három évre előre és visszamenőleg. Shut up buttmunch.
More to come.
Hiába, a régi technikát sosem szabad eltemetni.
Mert ugyan jó szórakozás a Playstation, de hogy meglett, harmincközeli emberek szinte vérre menő csatákat vívjanak Ponggal, az legalábbis némi figyelemre tarthatna számot a Sony marketingeseinél. Milliónyi szín, 3D, force feedback: lófasz.
Mindenki a Szigetről ír. Hogymilyenjó, hogymilyentuti. Hát egy nagy büdös lófaszt, csakazértse.
25, bazdmeg, huszonöt százalékkal emelték a jegy árát (mondjuk ezen pont nekem, az ingyenjegyes lógósnak nem kellene felháborodnom). Azon kívül, hogy növelni kellett a háromkerben szétosztott kenőpénzek mennyiségét, mire ment el az összeg? Tutira nem a színvonalasabb előadókra, neadjisten az elfogadhatóbb hangtechnikára. Másfelől úgy gondolom, hogy ha ennyi és ilyen méretű szponzoráció van -- a Nagyszinpad mögött speciel tele van minden a támogatók kisebb-inkább nagyobb placcaival -- akkor ne tessenek emelni. Vagy szponzoráljanak úgy, hogy a kurva vizezett sör ne kerüljön decinként X száz forintba. Kommercializálódás, mára nyomtalanul eltűnt az a fajta egészséges lepukkantság, ami korábban volt.
Mikor harákolva megszabadultam a szponzorsokk miatt a számba toluló poros slejmtől, inkább bevonultam a médiagecik világába és a Pesti Est VIP Lounge-ában -- igen, lehet köpködni -- vártam ki az engem érdeklő koncerteket. Gondoltam itt legalább nem lesz szükség arra, hogy mindenféle idióta támogató a pofámba tolja, hogy vegyek vertikális cupákolót, rotációs kapát tisztasági betéttel, kisnyuszifaszát, de nem, nem úsztam meg a globalizáció betüremkedését, épp az alkoholipar vetette ki rám a hálóját két Ballantine's-hosztessz képében (legalább jó lábuk volt, de deréktól följebb a sajnálatos módon az alacsonyan szálló etilgenerált felhők homályosították a képet), hogy "vegyél a pultnál két kört és kapsz tőlünk egy ajándékot!". Jólvan, ezen ne múljon, széplányoknak sosem mond ellent az ember, ha épeszű -- figyelem, nem józan! --, fizetek bónnal, egy neked, egy meg neked, tessék leerőltetni a torkotokon a saját szarotokat, aztán majd én pörgetek: napszemüveg.
Napszemüveg bazdmeg, este 11-kor, hát igen, ez az igazi éjjeli túlélőstuff, majd ha legközelebb bekokózom és este nem bírom a közvilágítást, akkor feltétlenül felteszem. Őőő, hogy mit szólnék egy bokáig érő cseresznyepiros fürdőgatyához? Hát igen, a hideg vízben nekem is összemegy. Ja, hogy az nincs. OK kicsim, mit tudsz még ajánlani, mondd az árfolyamot! Világítós szívószál. WTF? Azt tedd az in-kalos szekuritiköcsög fülébe.
Az FLC jó lett volna, ha vicces kedvű emberek nem lopják le a keverőpultról a potmétereket: milyen koncert az bazdmeg, hogy a színpadtól 50 méterre nyugodtan beszélgethetek a mellettem állóval, miközben a fiúk fönt a színpadon szétverik a cejget? Mondjuk nem volt nagy tömeg, de ha idén már voltak itt, kétszer is, akkor mit vártak a szervezők, hadzsot?
A legjobb hely IMHO idén is a Zsidósátor volt -- kérdezd meg a rabbit bármiről 10 forintért --, de futottak még a krisnások is: egyfelől respekt minden nap nyolctól tizenegyig lenyomni ugyanazt a programot, de másfelől a TVK éves savtermelése rátok, hogy a szöveg egy kicsit egyhangú (észak felé ment a harehare, negyed óra múlva visszafelé pedig a harehare -- ki is tették két transzparensre, azt mutogatták, ha a közönség menet közben elfelejtené -- és nem, ez nem ugyanaz a szám, ez már egy másik album). Bandzsidzsampingot idén kihagyom, megvolt tavaly, falat meg másszon a hóhér pénzért.
Viszont állati jó volt a Rage Against The Machine tribute, ha nincs eredeti, jó a fröccsöntött utánzat is alapon és tényleg: a Pesti Est színpadnak szerintem fennállása óta nem volt ekkora közönsége. Egy pár kopasz izomipari szakmunkás megpróbált ugyan nekifeszülni a tömegnek, amikor beindult a stage-diving-kedv, de hamar elsodorták őket. Ráadásnak volt Faith No More tribute is, ha már elkezdtük szétszedni a házat, akkor végezzünk rendes munkát.
Az Anthrax-koncertre viszont vagy falhoz állították a hangmérnököket és rövid úton jobb belátásra térítették őket, vagy épp külföldre küldték Tarlóst, de ott egy rossz szavam nem lehetett a minőségre: rendesen szólt minden, nem nyomta el egyik hangszer a másikat és nem tűnt el egyik hangtartomány sem a többi javára. Fasza volt megboldogult gyermekkorom kedvenc ordibálós számait viszonthallani, az eredeti előadó torkából, aki becsületesen végigcsicseregte a rájuk mért időt, teljes erőbedobással.
Ilyet, még, sokat. A maradék foshalmot meg dózerolják be a Dunába.
<kritika>
Szép autó. Kifejezetten az, különösen ha az új, Bangle-féle 5-ös és 7-es mellé tesszük. Szinte konvencionálisnak mondhatnám.
Tipikus lassangurulokhogymindenkilásson, mint egy SL, de brutális, mint egy M. Csak épp nagyobb. Szélesebb, hosszabb. Alumínium motorháztető, alumínium ajtók, alumínium az orr-rész több mint fele. Kompozit csomagtartó-fedél. Műanyag orr-szoknyák. Szigorúan néznek a lámpák, de sehol a retro. Ha oldalról nézem, akkor tiszta Porsche, de a csomagtartó megtöri az ívet és itt kifejezetten jól néz ki és nem olyan idomtalan, mint egy hetesen. A hátsó lámpákon kicsi dudorokról szakad le a légáramlás és minden tisztán marad. Apró ötletek tárháza.
Belülről viszont hálisten nem változtattak semmit a dizájnon. Értem ezalatt azt, hogy egy hosszú kupét mindenki megnéz, még ha csúnya is, de bent jól és kényelmesen kell érezzem magam és itt nincs hová fejlődni, legfeljebb hülyeséget lehet csinálni, de akkor meg senki nem ülne bele. Na nem mintha hátulra egy háromrét hajtott fakíron kívül bárki is beférne, legfeljebb a nemlétező golfütőim.
Active Steering. Dynamic Drive. Szekvenciális SMG, az F1 érzésért. És igen, itt is van iDrive, v1.1. Még mindig nem az igazi, hiányzik, hogy csak egy szinttel léphessek vissza. Meg aztán sokszor le kell kapjam a szemem az útról, ha épp tekergetek valamit, mert a kijelzőt nem sikerült egész jól elhelyezni, itt nincs HUD.
A hangja is szép, ahem, V8, dorombol, de tessenek letekert ablakkal járkálni, mert úgy jobban hallani. 1200-as fordulattól van 330 lóerő és a 6800-at olyan hamar éri el, mint egy M3. Mintha egy sokkal könnyebb autóban ülnék.
Világít a műszerfal, mint egy karácsonyfa, ha be van kapcsolva minden: akármennyivel berongyolhatok egy kanyarba, épp csak a kormányt kell tekernem, biztos be fog fordulni, méghozzá mindenféle csúszás-riszálás-orrtolás nélkül. A móka viszont akkor kezdődik, mikor minden le van lőve: 1800 kilós, majd' 5 méteres autót 18-as, hátul meghajtott kerekeken keresztbe állítani a kanyarban és úgy bevenni azt, tiszta adrenalinlöket.
</kritika>
Tetszett, de nem kellene. Legalábbis amíg az utak ilyenek. Bár utána sem. Valószínűleg szívrohamot kapnék, ha az alapáron huszonmilliós autót egyszercsak nem találnám meg ott, ahol letettem.
<FMastah> Are people that purchase knives and baseball bats subjected to background checks and required to have a permit?
<FMastah> Nope. And yet combined, they kill more people than guns every year.
<DGenR8> We need legislation!
<DOTS> Of course they kill more people than guns. Guns aren't even alive to begin with.
Hol megy a baloldali és hol a jobboldali változat?
Menjetek, feleim és nézzétek meg a Ying xiong-ot.
Nézzétek és röhögjetek a koreográfián. Nézzétek és csodáljátok a képeket, élvezzétek a színeket.
Mikor eltörtem, hiányzott.
Mióta először hallottam, meg akartam szerezni. Most megérkezett és teljes mértékben átadhatom magam a műélvezetnek és az eddigieknél jobb minőségben hallgathatom az egyik all-time kedvencemet.
És nem, már nem akaszt ki az a szám. Persze elszomorodom, szerintem szomorú, de már csak önmaga miatt és ehhez semmi köze az emlékeimnek.
Fenn vagyok a hegytetőn.
Kultúrálódjunk és tanuljunk nyelveket jól.
Számolatlan jöhet. Utána pedig koktél. Johohhó, még egy pohár rum!
Roger Waters:
flickering flame - each small candle
When the wheel of pain stops turning
And the branding iron stops burning
When the children can be children
When the desperados weaken
When the tide rolls into greet them
When the natural law of science
Greets the humble and the mighty
And the billion candles burning
Lights the dark side of every human mind
Bocs, modemesek.
