Beszállító küld nekünk egy szerződéstervezetet.
Jól nevelt korporétkurvaként elküldöm a jogásznak, hogy nézze meg. Rekordgyorsasággal, alig egy hét alatt - tíz egész oldal! - érkezik a zöld lámpa, hogy minden fasza. Viszem nagyemberhez, hogy írja alá és akkor öröm é' bódottá', aki azonban elkéri az elektronikus verziót, hogy a kinti jogász is megcsócsálhassa. Aki nem mozdul addig, amíg a céges jogtanácsos VP nem látja. Aki szabadságon van, két hétig.
Rendben, értem én, seggvédés. Innovatív cég, az bazdmeg. Spóroljon nektek minden beszerzésnél sokszor tíz százalékot más, hogy ölelnétek magatokhoz egy ládányi kibiztosított kézigránátot.
Hét elején kaptunk gyúrható tojásokat. Stresszcsökkentés.
A csomó programozó -- soha nem láttam még ekkora papucskoncentrációt egy munkahelyen -- persze falhoz dobálja, a másik fején pattogtatja, könyveket csap le rá.
Kimentem a piacra, sorra jártam a kontyos öreg néniket és bevásároltam.
Másnap határtalan elégedettséggel töltött el, mikor az emelet háromnegyede heveny anyázásban tört ki. A takarítók is szentségeltek, mikor a falakat kellett lesikálniuk. Többen haza kellett menjenek mosakodni vagy ruhát cserélni.
Valami végtelenül rosszindulatú ember kicserélte az éjszaka leple alatt a stressztojásokat igazira. Hogy mennyi mocsokság létezik a világon...
A nagy ál-bosszankodás közben eszembe kontyos öreg néni fogatlan mosolya.
Nem megyek át dzsobmonitorba, de aki kalandkereső üzemeltető, szekuritis, it-folyamatkezelő, az keressen meg. Nem, nem a korábbi bejegyzés újrázásáról van szó, pedig kell ide is C/C++/.NET/J2EE fejlesztő, BA és PM.
And now, something completely different.
Nem hiányoztam senkinek. Nem vártam el senkitől, hogy hiányozzak.
Újonnan megalapozott előítéletet táplálok még két szomszédos ország lakóival szemben. Már nem sok maradt a közvetlen közelben, érdemes lesz körbenéznem messzebb is, akit a későbbiekben utálhatok.
Korán elmúlt fiatalságom zenéit hallgatom újra. Pearl Jam, valaki?
Alapvetően nem kellene magam rosszul érezzem, de vannak húsbavágó problémák, amik nem hagynak nyugodni. Például többet kellene aludni. Például nem kellene magamnak generálnom olyan problémákat, amik amúgy nem is léteznének. Például el kellene fogadnom, hogy az emberek gyarlók és többségében hülyék.
Van még előttem nem kevés lépcső. Addig is, amíg felérek a tetejére: kapja be a világ.
A Gyár a következő pozíciókra keres embereket:
- Fejlesztő. Tudj PHP-ül, MySQL-ül, .NET-ül, MSSQL-ül, Javaul, AJAX-ul, válassz legalább kettőt és legyen benned hajlandóság, hogy a többit is megtanuld. Feladatod lesz a CRM, az ERP, és egyéb, itt nem részletezett, de általánosságban webalapú alkalmazások fejlesztése, migrálása egy új platformra, valamint mindezek dokumentálása. Kiváló alkalom, hogy üzletileg kritikus, hibatűrő alkalmazásokat és alkalmazás-architektúrákat fejlessz. Az angol nyelvtudás, valamilyen fejlesztési módszertan és az iparági minősítés nem kizáró okok. Bevezetésekkor utazni kell.
- Alkalmazásüzemeltető. Feladatod lesz a fenti környezet és a jövőben megvalósuló alkalmazások üzemeltetése szerveroldalról, valamint az egyéb napi szintű üzemeltetési feladatok - felhasználók adminisztrációja, jogosultságkezelés, adatbázis-finomhangolás, stb. - ellátása, plusz mindezek dokumentálása. Az angol nyelvtudás muszáj, a folyamatokban gondolkodni bírás, az SLA-k és hasonló anyagok tető alá hozásában szerzett tapasztalat erős jópontok, az iparági minősítések és a nagy felhasználói bázis kiszolgálásában szerzett tapasztalat opcionális.
- Elemző, a.k.a. Business Analyst. Feladatod klasszikus fordítói munka, azaz amit az Üzlet kitalál, azt rendszerbe foglalva a fejlesztők felé, azok számára érthető formában - BRS - kell tálalni. Angolul faszán kell tudni, BI és hasonló tudás erős jópontok. Utazni kell.
Amit a Gyár kínál: vért, verítéket és könnyeket, de ez az informatikában teljesen természetes. Legnagyobb negatívumként azt említhetem, hogy én leszek az a geciember, aki munkásosztály hátát véresre veri, ha nem mennek a dolgok.
Ha mindezektől nem rémültél meg, vagy tudsz valakiről, aki nem rémülne meg, ne habozz önéletrajzot küldeni-küldetni nekem.
Úgy tűnik, sikerült kifejlesztenem a tökéletes taktikát: már nem csökken óránként tíz ponttal az IQ-m, ha a főnökömmel, Mr. Muddal kell értekeznem.
Az átbeszélt órák alatt egy ikonikus figura némileg módosított képe lebeg példaként előttem; a lótuszülésben levitáló, kopasz Vlagyimir Iljics, ahogy minden kérdésre bólint és csak annyit felel: igen, továris Grjáz, megcsináltam, megcsinálom, meg fogom csinálni az a szájbavert, idióta, felesleges stb. stb. feladatot, az ön általt elvárt védhetetlen, inkompetens, rövidlátó stb. stb. elvárásai szerint, Buddha legyen veled. Ommm.
Az nem újdonság, hogy a főnökkel egyet kell érteni, ó nem, így működik a világ a teremtéstől fogva. Az sem releváció, hogy bizony szellemileg le kell ereszkednem az elöljáróm szintjére, vagy hogy mindent el kell fogadni, mert úgy hamarabb menekülök.
A buddhizmus és a zen mellett megoldás lehet egy rövid munkahelyi mészárlás, de épp nem szerepel a terveim között, hogy pár év kényszerű pihenőt tartsak. Talán még arról is le fogok tudni szokni, hogy késsel járjak a megbeszélésekre.
Nem kiabálok el semmit, nem mondok semmit. Legyen elég annyi, hogy egyelőre még annyira vigyorgok, hogy a szám széle lassanként a fülem köré csavarodik. Távozzatok tőlem negatív gondolatok.
Ritkán és keveset írok, mert hatalmas erőfeszítésembe kerül, hogy a cunamiként rám szakadó okosságokat ép ésszel túléljem. Eddig többé-kevésbé sikerült, mert kulcsra zárom az irodám ajtaját, így a főnököm ritkábban talál rám, és ugye elég nehéz komoly szakmai témákat feszegetni a két piszoárt elválasztó paraván fölött, mikor esetleg mégis összefutunk.
Egy lakókocsiba való vegyi klozet lenne az Endlösung?
Ösztönzőleg hat az emberre, mikor megtudja, hogy mennyivel emelik a fizetését.
Ösztönzi, hogy mihamarabb otthagyja az egészet.
Feldobja az embert, ha egy nap beküld egy önéletrajzot és másnap már szólnak is, hogy ugyan menne interjúra.
Ez a megfelelő sebesség.
Próbálom magamban tartani a mindenféle munkahelyi problémámat, konkrétan a főnökömmel kapcsolatos, egyre bővülő listámat, de nem megy, nem tudok elmenni a ekkora tahóság, a butaság és a hozzá nem értés mellett, ami egyetlen emberben testesül meg.
A mai adag, szokásos heti züllés:
– ...és a Bora Borára szóló nyereményútra magatokat is jelölhetitek, nem csak az embereiteket.
– Ez nem lenne szerencsés.
– Ugyan miért? Most mér' mondasz ilyet?
– Nem lenne etikus.
– Hát, nem tudom, ez egy egészen új szempont.
Azért itt sem Pick szalámiból van a kerités.
Felháborodott Kolléga a több órás termelési értekezlet végén kifakadt: "...és szeretném megtudni, hogy a rendes havi csokoládé-ellátmányunk hova tűnt! Nem ez az első eset, hogy köddé válik az egész!"
Nőjetek fel gyerekek!
Mit érdemel az a bűnös, aki beszállítóként megpróbál nálunk pályázaton elvinni egy többtízmilliós rendszerbevezetést?
Mit érdemel ugyanez a bűnös, aki anno hetekig nem volt hajlandó/képes válaszolni, hogy felvettek-e?
Mit érdemlek én, a döntéselőkészítő, aki sikerrel keresztbefekszik a reményteli beszállítónak?
Jön a karácsony, jönnek a mindenféle ajándékok a beszállítóktól, partnerektől.
10 filléres műanyag reklámtoll, kuka. 50 forintos kannás bor, üvegben, továbbadva. "Jópofa" plüssjátékok, összegyűjtve, leadva az aluljáróban az X szeretetszolgálatnak. Röviden: megszabadultam minden szeméttől (bár még ott a jövő hét).
Ami megmaradt: kb. hat méternyi füstölt kolbász és nagyjából 3 kilónyi füstölt sonka. Az az eddigi legjobb céges ajándék.
Komolyan fontolgatom, hogy a rendszeres heti megbeszélésre zombivá szedálva ülök be.
Ha nem így lesz, akkor komolyan fennáll a veszélye, hogy vérben forgó szemekkel átugrom az asztal túloldalára, átharapom főnököm torkát, kinyomom a szemeit és belepisálok a szájába.
Egyre nehezebben tűröm el, hogy szakmai vonalon felülbíráljon egy olyan balfasz, akinél intelligensebbet fingok bármikor.
Vannak olyan dolgok, amik mellett nem tudok úgy elmenni, mintha észre sem venném.
Sajnos nem tudok megalkudni és alább adni az elvárt színvonalból, feladni saját szakmai -- évek alatt kialakult -- véleményem és beérni valami langyos fossal. Nem megy. Zsigerből utálom az inkompetenciát. Bele van kódolva a DNS-embe.
Az itt eltelt lassan négy hónap alatt több olyan dologgal találkoztam, amikért egyenként is simán letépnék az ember tökét. Hogy mást ne mondjak: egy másfél hónapra tervezett projekt két hónapot csúszik, csak mert vannak vezetők, akik képtelenek összeadni egyet meg egyet és nem bíznak meg az embereik hozzáértésében. Vagy hogy olyan alapvető hibákat vétenek, amik a tankönyvek és a Nagybetűs Élet legelső oldalán szerepelnek, mint minden áron kerülendőt. Hogy alapvető fogalmak értelmezésével és megkülönböztetésével gondok vannak. Hogy szájukba kell rágni, mit miért érdemes megcsinálni és fővesztés terhe mellett mit tilos. Hogy ne csak arra gondoljunk, hogyan éljük túl a mai napot, hanem hogy egy év múlva is fasza csávók akarunk lenni.
Nem írok konkrétumokat, mert belefáradtam. Újra mutyiban olvasom a leveleimet, újra mindenféle anonymization szervereken keresztül nézek meg bizonyos oldalakat.
Vagy bennem van a hiba és csak simán nincs elég kompromisszumkészségem?
Miről árulkodik, ha azt írom comparison helyett, hogy comaprison?
Szóval hamarosan véget ér a próbaidőm.
Erős kétségeim vannak, hogy ez valóban az én helyem-e. A kétségeimet táplálja főnököm a több napos csapatromboló tréningen nyújtott, kritikán aluli teljesítménye.
Kivárom még ezt az évet, lesz egy audit és talán fejek hullanak. Köztük talán egy pár akkora vízfej is, hogy bátran kiállhatna hidroglóbusznak.
Úgy látszik, a HR-es dicsőítő levelek fénykorukat élik. Most nem belépésekor megy körbe a hozsánna, hanem kilépéskor.
Az okokat nem ismerem, nem is lényeges, de történt, hogy Y kollégát úgy rúgták ki a cégtől, hogy az egy Concorde-nak is dicsőségére vált volna. A HR pedig itt is kitesz magáért és olyan levelet küld ki, amitől heveny összehúzódást produkált a gyomrom.
"Koszorús költő kollégánk sajnos több költeménnyel házon belül a jövőben már nem csempészhet érzelmeket és új gondolatokat a néha egyhangú hétköznapjainkba."
...és következne egy vers, de kezdeti bénultságom addigra elmúlt és megtaláltam a Shift-Del kombinációt. A levél simán kiérdemelne egy nagy vödör hányást.
Miért kell az illetékes szerveknek lángos méretű nyelvet ragasztva csontig benyalni -- még dicsősége múltán is -- bármelyik vezetőnek? Munkaköri kötelességből? Emberszeretetből? A régi szép napok dicsőségének emlékére? A jó munkakapcsolatok rosszul értelmezett utólagos ápolásától hajtva?
Egyáltalán: ismert-e valakit aki ismert valakit aki tudott épeszű, nem nyálgép HR-esről?
Állítsa össze egy Service Desk-támogató alkalmazás teljeskörű funkcionális specifikációját!
Peremfeltételek:
- Eredeti feladatának scope-ja -- csak incidenskezeléssel foglalkozó Service Desk -- jelentősen bővül
- Az eredetileg betervezett egy hét helyett 2 óra alatt
- A jelenlegi feladata -- felmérés, elemzés, projektterv-készítés, stb. -- pénteki határidejének módosulása nélkül
- Tekintse kihívásnak
D.O.T.S.: - Szeretnék elmenni PRINCE2 tanfolyamra.
Főnök: - Az mi?
D.O.T.S.: - Projektmenedzsment-modell. Metodológia.
Főnök: - Amit én írtam, az jobb.
Állítsa össze egy ezerötszáz fős cég IS osztályának opex költségvetését egy órán belül!
Peremfeltételek:
- Másfél hónap letöltött munkaidő
- Sehol fel nem lelhető szerződések
- Nem informatív munkatársak
- Nem konkretizált elvárások
- Tekintse kihívásnak.
