Aki lemaradt, sajnálhatja, mert biztosra vehető, hogy a következő 25 éven belül nem adnak egy újabb koncertet a világnak ezen felén. Bár ezen egy korai jégkorszak még valószínű tudna változtatni.
Jó volt a 3 és fél óra, bár az első felvonásban mintha nem lettek volna annyira összeszedettek, de istenem, kevés a rutin. A második felvonást egy 20 perces szvittel nyitni pedig ugyan szép teljesítmény, de kevesen bírják egyben, mindenféle felvezetés nélkül nyugodtan végigülni. Egyszóval: a bosszantó apróságoktól eltekintve a jegy megérte az — egyébként igen borsos — árát.
Solaris: Martian Chronicles – M'Ars Poetica: 
Ez a gyöngyszem nem az Ear Candy sorozat tagja, bár szintén ragyogóan csillogó ékkő.
Valakinek esetleg megvan a teljes album, már ha létezik egyáltalán?
Update: Létezik, csupa magasröptű anyag.
Mivel senki nem tudta a helyes megfejtést a találós kérdésre, ezért itt a megoldás.
A csokit meg megtartom magamnak.
Vajon mennyi, egy huszonéves fasztól származó élettapasztalatot és magvas gondolatot voltak képesek az Én, Torres című interjúkötetbe zsúfolni az írók?
Ilyen címmel minimum a Világ Urának kellene lenni, vagy legalább hatvan évesnek.
Ha negyed órával korábban megyek, tetten érhettem volna a rosszembereket.
Ha negyed órával korábban megyek, le is lőhettek volna, például.
Nesze neked, közbiztonság.
Mindenki visszamondja: "...nem érek rá", "...ez nekem túl vad", "...kinőttem már belőle" és a többi béna kifogás.
Mondjuk lehet, hogy nekem is inkább tézerrel kellene bemennem. Szeretek veszélyesen élni.
Régebben az ősembernek kevés alkalma nyílt a szórakozásra. Gyakorlatilag arra korlátozódott minden lehetőség, hogy kiült a barlang szájába és nézte a szomszédjait.
Ha elég sokáig várt, akkor elkaphatta, hogy az éppen törzsfőnököt játszó tag megkeféli valamelyik ősasszonyt, az ősasszony elkalapálja a gyerekeit, vagy a gyerekeket megeszi egy dinoszaurusz. Ha szerencséje volt, mindhármat láthatta. Ha igazán szerencsés volt, mindhármat láthatta egyszerre. Az hihetnénk, hogy a szórakozási lehetőségeink velünk együtt léptek az evolúció rögös útjára és párhuzamosan fejlődtünk tovább.
Az igazság azonban az, hogy ettől a hiedelemtől mi sem áll távolabb.
A ma embere élvezi a cirkuszt. Még a rómaiak találták fel. Mondjuk náluk nem holmi szúnyogfing-jellegű volt a dolog, mint ami mostanában megy: arra tervezték, hogy a szomszédaidat nézhesd. Garantált eksön. Minden előadás alkalmával az oroszlánok embereket ettek. Minden előadást orgia követett. Nem is olyan régen nem kellett hozzá különösebb szerencse, hogy embereket csócsáló oroszlánt láthass a cirkuszban. Igen, persze, a modern cirkuszban láthatsz elefántokat is, tudom, de ez inkább csak előzetes és nem a főfogás. Esetleg találkozhattál egy kanos törpével, vagy egy szabados akrobatával és kinyalathattad a segged a szünet alatt. Személyes higiénia.
Ezzel szemben a mai modern cirkusz csupán fékezett habzású szórakoztatást tud nyújtani. Nincsenek állatok. Kamu francia cirkuszi előadások teljes egészében abból állnak, hogy bohócok repkednek a levegőben. Ezek a bohócok egyáltalán nem esznek meg a közönség soraiból senkit és elképesztően durvák tudnak lenni, ha csak finoman utalsz a popód kényeztetésére. Mintha egy újabb okra lenne szükség, hogy utáljuk a franciákat.
Mikor is? Lassan száz éve feltalálták a televíziót. A korai modellek természetesen fából készültek és csupán 3-4 csatorna volt fogható rajtuk, ráadásul az egyiken kizárólag vajköpülés ment. Manapság már több mint 5000 csatorna létezik és az egyiken még mindig vajköpülés megy, de már német verzióban is -- a német változat jobb, mert a vajköpülő csajnak nagyobbak a mellei, valamint a női nézőkre gondolva néha feltűnik a színen Helmut Kohl, ahogy kizárólag egy pár magassarkúba, csokornyakkendőbe és főkötőbe öltözve elkezdi üldözni a csajt a köpülő körül.
Mindannyian tudjuk, hogy a mai televizióadások szabályozva és cenzúrázva vannak. Elvárjuk, hogy az állaga híg kutyafoshoz hasonlítson. Az alap csomag egy pusztulat, amit redekorációs show-k, unalmas állatfilmek és motorépítő áldokumentumfilmek uralnak. Ez a motorépítős dolog régebben az egyik kedvencem volt, de mostanra az egész egy hatalmas reklámhordozóvá vált, amit bármelyik korrupt nagyvállalat megvehet, ha támogatja a "független", "eredeti" és "lázadó" motorépítő brigádot. Kurvák.
A prémiumszolgáltatások semmivel sem jobbak. A forgatókönyvírókat az alapszolgáltatásokat nyújtó adóktól vették át és soha egyetlen új műsort nem mutatnak be. OK, beismerem, ez így biztosan túlzás, hiszen 3 évente bemutatnak egy újabb Sopranos-epizódot. Az új évad azzal kezdődik, hogy A.J.-n kolosztómiát hajtanak végre és kap egy aranyos zacsit.
És mit csinálnak mostanság mind a gagyi, mind a luxuscsatornák? Valóságshow-kat forgatnak. És mi a valóságshow-k lényege? Kamerával követnek egy embert egész nap. Ismerősen hangzik? Igen, visszatértünk a barlangba és a szomszédainkat kukkoljuk. Ugyan ott tartunk, ahonnan elindultunk, azzal az apró különbséggel, hogy most már semmi esélyünk, hogy egy arra járó dinoszaurusz előbukkan és jó étvággyal elfogyasztja mondjuk Majkát.
Sajnos.
Kapsz egy doboz általad választott csokit, ha megmondod, mi ez.
Szpojler vórning.
- Hogyan üti ki az elektromágneses impulzus az akkumulátorokat/elemeket? (Sehogy)
- Hogyhogy működött a handycam, miután minden elektromos/elektronikus cucc tönkrement? (Biztos szolenoidot cserélt benne a később hamuvá vált faszi)
- Hogyhogy az autószerelő tartalék szolenoidja nem ment tönkre? (Tutira Faraday-kalitkában tárolták)
- Miért kezdett el mindenki saját kezűleg szerelni, mikor ott volt 10 méterre egy autószerelő? (Land of the free, home of the car repairmen)
- Miért hagyták szépen kivilágítva a házukat a nagyiék, mikor leléptek? (Hogy messziről lehessen látni, van áram)
- Hogyhogy a tévések pont akkor és pont ott voltak, ahol becsapott a "villám"? (A profi médiagecit ez különbözteti a kezdőtől: mindig tudja, hol lesz a balhé)
- Hogyan tudták felvenni a tévések a "villámon keresztül lejövő" izét, ha akkor nem működött semmi,? (Kiszedték a működő kamerából a szolenoidot (ld. 2.), kicsit feltápolták és feltekerték 24 fps-ről kb. 3.000.000-ra)
- Hogyan tudták ezek után beindítani az autójukat? (Puszta véletlenségből volt náluk szolenoid)
- Hogyhogy a "több millió év" alatt nem fedeztek fel egyetlen beásott tripodot sem? (Gyorsan nőttek ekkorára a villám hatására, ld. égigérő paszuly)
- Miért kellett porítani az embereket, ha később folyékony szervestrágyát csináltak belőlük? (Na ezt válaszolja meg más)
- Miért csak Tom Krúzt húzták vissza az emberek a szippantóból? (Felrázta őket apátiájukból a csillogó fogsor)
- Hogyhogy senkinek nem lett semmi baja, miután vagy 30 méterről leestek a ketreccel a tripodról? (Biztos azt is pajzs védte)
- Melyik épeszű madár szállna rá egy mozgó tripodra? (A madarak mind hülyék)
- Miért áll le a pajzs, ha a vezető épp megdöglik? (Szimpatikus technológia, vagy csak simán azt is megfertőzte egy baci)
- Ha az idegenek sokkal régebben tolják az űrutazást, hogyhogy nekik nem természetes, ami nekünk bő ötven év után -- sőt, alatt -- igen, t.i. hogy mindenhova szkafanderben, minden közeget fertőtlenítve, karanténnal szigorítva mennek? ("Hoppá, ezt elfelejtettük. Várj, itt van egy 50 arglebarglés, dobd be a gépbe, játszunk egy új menetet")
Ezt meg Tom Krúznak küldöm, szeretettel.
Megtörténik az elképzelhetetlen. Roger Waters és a Pink Floyd együtt lép fel. It's official.
Viszont a fikadíjat előre és látatlanban kiosztom: hova lesz a valódi, megalomán Floyd-érzés katonai lézerek, tízméteres vászon, több tízezer wattnyi lámpa, élő quad-sound nélkül? És ha mindezek hiányával együtt is lehet élni és "csak" a zene marad, akkor hány számot adhatnak elő, mondjuk Dildó és Karéj Mari közé beszorítva? Majd a Scissor Sisters-zel közösen nyomják végig a Comfortably Numb-ot, mi? Esetleg egy újabb válogatásalbumhoz kell a reklám?
Dőlnek a bálványok sorban, hacsak össze nem vesznek a fellépés előtt pár perccel és Rog nem köpi le megint a csápoló rajongókat.
...és ezért emberek pénzt kapnak.
A kéz az eredeti boomerangmediás levlapon is mozog. Szerintem simán pályázhatna az év eddigi legszarabb poénja címre, Freecard kategóriában.
Kutyával, gyerekkel, csöcsökkel és mostantó kezdve szopással bármi eladható?
Tablóhoz kérnek képeket tőlünk a Gyárban. Gerilla-reklámkapányhoz kell.
"Sajnos nem tudjuk figyelembe venni a személyiségi jogaitokat."
Igen, így mindjárt roppant vonzóan hangzik. Ellentételezés? Semmi. Benne leszek a tévében, 15 minutes of fame, de mégsem, mert mint kiderül, spam-ként fogják terjeszteni a tablót.
Ha elindul a kampány, akkor a cég szerverei remélem pillanatokon belül feketelistára kerülnek; remélem az ügyfelet is megbasszák, a Gyárat is, az ötlet kiagyalóját is.
Csak így tovább gyerekek, heréljétek ki saját magatokat!
Nem szoktam kritikával illetni az indexes cikkeket. Olyanok, amilyenek, néha tele vannak ordító és bosszantó helyesírási hibával -- hiába az egyik szerkesztő folyamatos kultúrmissziója -- és néha rettentő elfogultak. Tudom, ilyennek szeretjük őket, legyen fikázás is rendesen, kell az a népnek, meg többek között az én kicsi, beteg lelkemnek: fröcsögve vígad a magyar.
Viszont nem kellene az istenített gonzót elvinni abba az irányba, hogy bár nem láttam ilyet még a tetves életben soha, de így is ugyan utálom az egészet és csak azért megyek ki egy koncertre, mert a szerkesztőm utasított rá. És bizony mégis rajta marad a szerzőn az elfogultság sara, akárhogy is igyekszik két másik "szakértő rajongó" társát alibiként használni, akik vele tartottak.
Tekintsünk el attól, hogy már az első bekezdésben csak "kisköcsögnek" aposztrofálja a megjelenteket, bár nem kellene kategorizálni; ha pedig mégis, akkor tessék felütni a szinonímaszótárat és keresni valami más jelzőt helyette. Ó, igen, tudom, a gonzó, maradjon hát ez, bár ennél még az ájulás-szerű bebaszás előtti pillanataimban is jobbat tudnék kitalálni. És ha már a közönségnél tartunk: miért baj az, hogy nem egy csak két-három embert érdeklő együttes lép fel? Miért baj az, kedves ízléssznob barátom, hogy nem egy pengevékony rétegnek játszik az együttes? A celebszpottingról pedig csak annyi szó essen itt, hogy unalmasabb a legkopottabb mosóporreklámnál is, amiért az ebből sportot űző index egy emberként már rég kiérdemelte a faszprést: miért érdekes az, ha egy híresség behány egy előadáson? Ők is emberek, velem kurvára egy szinten (ld. még DOTS, 2003. december 4., Ego, 2. bek.), tehát totálisan érdektelenek.
Elemezzünk tovább. "Állítólag" innen meg onnan kapta az együttes a nevét. Hát kérem, én magam nem vagyok újságíró, sosem készültem vagy tanultam annak, de szvsz állítólagos dolgok helyett inkább tessék utánanézni a tényeknek: az internet csodás dolog, a keresők még csodásabbak, szóval egy -- egyébként helytálló -- feltételezés leírása helyett lehet például linkelni. Aztán ott van még az "óhatatlanul újnácikat vonzó" számok: én ugyan nem néztem végig egyenként a megjelent nézőket -- a szerző bizonyára megtette, csak épp belekeveredett a saját hálójába, mikor fentebb épp a közönség sokszínűsége miatt picsogott --, de speciel én egyetlen "Sieg Heil"-t ordító tarkopasz, sablnonizált megjenésű tagot nem láttam. A rave-rajongók speed-et zabálnak reggelire-vacsorára, a bölcsészek mind kopott trapézgatyában és hímzett tarisznyában nyomulnak, a lovakat pedig lelövik, ugye?
És persze megint megjelenik az az állítólag: "állítólag" a kedvenc együttese volt ennek meg annak. Először is, megint nyugodtan fel lehet ütni egy tetves Google-t, hogy ezt a szót ki lehessen írtani; másodszor mi köze ennek az egészhez? Az óceán túlpartján anno betiltották a Kult című szerepjátékot, mikor két öngyilkosságot elkövető tizenéves szobájában megtalálták a szabálykönyveket, az nem volt hülyeség? Ez nem ugyanakkora?
A cikk ugyan az indexhez szokásos fika-szintjéhez képest pozitív hangot üt meg, de a csúsztatást és hülyeséget a seggberúgással kellene büntetni, különösen ha nagy az olvasottság. Kapjátok magatokat össze gyerekek.
Tegye fel mindenki a kezét, aki utálja a TV-reklámokat. Köszönöm, letehetik.
Tegye fel mindenki a kezét, akinek bármi köze van a TV-reklámokhoz. Igen, akkor megkérném a rohamosztagosokat, hogy miután végeztek a kivégzésekkel, ne felejtsék el feltakarítani a maradványokat. Köszönöm.
Szóval maradhatunk annyiban, hogy nem szeretjük a reklámokat, legyen az direkt, mondjuk a baszós film kellős közepére időzített szolíd 15 perces blokk, vagy akár egy, a történetbe többé-kevésbé jól elbújtatott akármi. Sajnos nem tudunk ettől megszabadulni, megtanultunk velük együtt élni, és persze feltalálták már a távirányítót, hogy reflex- és pánikszerűen kapcsoljunk máshová, ha mondjuk menetrend szerint -- szigorúan vacsoraidőben! -- felbukkan az apuci kölnijével klozetot illatosító kölyök, a "floridai" csokijával menőző kisköcsög, esetleg a csajszi, aki miután végighallgatja, hogy az apja a saját slejmjébe fullad bele, csak annyit ordít, "robituszin!", vagy akár a kék vért kiválóan felszippantó übertamponok sokasága, hogy a többi gyomorforgató, hányingerkeltő cuccról itt most ne is essék szó.
Nem vagyok egy nagy színházba járó ember, de időnként mégis el-el vetődöm néhány előadásra. Áldozok a kultúra oltárán, jó benyomást akarok kelteni, szórakozni akarok, akármi. És bassza meg, állítólag egylövetű a dolog, de ahogy én látom, belülről, nem kell hozzá sok idő, hogy nálunk is villámgyorsan elterjedjen ez a szar. Hogy rá se rántsak, mert nem hagyná a népharag, hogy ilyesmi elterjedjen? Ugyanmár. Hol volt a népharag a filmeket megszakító reklámok felbukkanásának idején? Sehol.
És nem csak arról lesz szó, hogy mondjuk a szereplők nem simán taxival érkeznek, hanem a "kilóméterenként csak X forintot kérő <cégneve> taxival, amit az 1-800-USUCK-DICK számon rendelhető", vagy a III. Richárdban felbukkan egy markotányosnő, akinek nem tetszik a csatatér felett eluralkodó hullaszag és ezért teszemazt Wick légfrissítőt ajánl a kedves közönség figyelmébe. Csak remélni tudom, hogy nem szaporodnak majd el a szünetek, hogy élőképekkel próbáljanak valamit eladni, esetleg hogy futófénnyel reklámozzák majd a TV-ben is felbukkanó dolgokat.
Legfeljebb majd mindenki leszokik majd a színházba járásról és külön színházadóval támogathatjuk a megroggyant költségvetésű darabokat. Hurrá.
Picsába az összes l33t w4r3z köcsöggel, aki szart tölt fel, hogy nagyarc lehessen. Riszpekt a proper-eknek.
Szóval a Train Of Thought mégis kurvajó, úgyhogy megyek és megveszem.
A man who ran, a child who cried
A girl who heard, a voice that lied
The sun that burned a fiery red
The vision of an empty bed
Most ilyen danolászós kedvem van.
