Két és fél hét után nem emlékszem a máskor sorra beírt, általam olvasott blogok címére.
Rozsda.
Kedves Ismeretlen!
Szeretnélek figyelmeztetni, hogy ha rajtakaplak, hogy a ház villanyfőkapcsolóját basztatod, akkor lekötözlek és egy direkt erre a célra tartogatott és évek gondos munkájával romossá tett zsilettpengével fogom elválasztani a kibaszott fejedet a csoffadt testedtől.
Kérlek bocsásd meg a felindult hangnemet, de nem állhatom, ha az NFS Underground alól kihúzzák a tápot.
Maradok kiváló tisztelettel,
Stb.
A kereskedelmi tévék több dolog miatt is kiérdemelték a faszkorbácsot.
A Nagy Harcifasz Díjat most konkrétan azért a bevett gyakorlatért osztanám ki, mert a filmek hangereje -- amit ugye az ember pont jóra, azaz a megfelelő helyeken frankó dübörgősre lő be -- fülsüketítővé erősödik a reklámblokkok alatt, zéró áttünéssel. Páppárurudáppuppáj, bazdmeg.
Ez persze köztudott és említésre sem lenne méltó, ha a hirtelen emelt gecibelszám nem tenne be a hangfalaknak.
Persze mehetne az egész a reklámokhoz igazított hangerővel, de akkor ugye a filmből nem hallani semmit.
Marad a faszkorbács.
"Kedves Kollégák !
Talán nem mindegyikőtök előtt ismert, hogy vállalatunk tagja a Magyar Business Leaders Fórumnak".
Én meg elhányom magam a nyelvhasználat miatt.
Munkámban leginkább a 7E36KT8ZK00X számú ketyere akadályoz.
Hol a pajszer? Die, motherfucker.
"Kedves Mind!
Csak szereténk magunknak gratulálni, hogy a marginális feladat neve teljesen zökkenőmentesen sikerült lebonyolítanunk!!!!"
Figyeljük meg a szerző orgazmusközeli állapotát, melyet a felkiáltójelek túlzott használata jelöl! A mondatszerkezet világosan mutatja a levélíró egyszerű, mondhatni primitív lelkivilágát.
Év végén mindenkire rájön a sajátváll-veregetés, hogy bebizonyítsa, mennyire értékes munkaerő? Mr. Wolf is in the house.
Reklám: "medál of honor". O-val az of és jól hallható h-val az honor.
Az általános iskolai orosztanáromnak volt ilyen borzalmas kiejtése.
Ms. Maroon közel egy év elteltével megint bepróbálkozott és megint visszautasíttatott.
Pedig szépnek indult a nap.
Utolsó nap körbenéztünk egy bevásárlóközpontban, ajándékbeszerzés ürügyén.
Az egyik üzletben összefutottunk egy, a napokban magánéleti botrány miatt előtérbe került szinésznővel. Részünkről nem az azonnali térdreesés volt a reakció, még csak nem is mentünk át nyálcsorgató autogramkunyerálóba: Ms. Bleu Roi érthető okok miatt nem követi nyomon kis hazánk bulváréletét, számomra pedig szinte perverz élvezetet okoz, ha a szelebriti-wannabe-ket teljesen hétköznapi embernek nézhetem (ők is büdöset szarnak és összecsuklanak, ha szájbalövöm őket).
Igen, persze, regisztráltam, hogy a hölgy belépett az üzletbe. Utána rögtön azt is, hogy végigszondázza a bent tartózkodó többi nőt: az arcára volt írva, hogy kicsinyke egóját nagyra pumpálva sorra beteszi a jelenlevőket a "Jobban nézek ki nála" dobozba. Épp fizetéshez készülődtünk, mikor Ms. Bleu Roi is rákerült a mérlegre és nehéznek találtatott; a hősnőnk arcán átfutó érzelmekről tanulmányt lehetett volna írni. Hogy helyretehesse saját maga által megtépázott, amúgy is összetöpörödött önbecsülését, úgy gondolta, hogy mi szépen leállunk a számla rendezésével és csak ő érdemli meg a személyzet osztatlan figyelmét.
Tévedett. A kiszolgáló hölgy is osztozik az én perverziómban: látványosan nem foglalkozott az elénk tolakodóval.
"Kérem haladjon tovább, feltartja a sort."
Az észben messze alulmérezett, nagyfejű szelebriti nagy ajtócsapkodások közepette vonult ki az üzletből, végül is legelemibb jogában sértették meg: nem adták meg a híres embereknek kijáró automatikus előjogokat. Automatikusan ki kellene lőni a napba, mindenki előtt.
- Who was that conceited bitch?
- Just a nobody.
- I want these names to be as short as possible.
- You can use abbreviations, as much and as short as you want, but please consider usability aspects, there should be a limit of what you make shorter. If no one understands what a given abbreviation means, a user cannot properly identify the target group, thus causing confusion and frustration.
- And how much more this so called new naming convention for distribution lists of yours will consume on our systems?
- It does not really matter, but we are talking about bytes.
- So it seems that you are not one with a programming background, because you would worry about those bytes then.
- I am only concerned about Gigabytes regarding storage space.
- But bytes make up those Gigabytes.
Igazad van, valóban byte-okból állnak a gigák. Azt is tudod, hogy melyik a legolcsóbb komponens egy gépben? Nem? Akkor nézz meg egy öt évvel ezelőtti elemzést: már akkor is a diszket mérték legkönnyebben.
De ha ennyire okos vagy, akkor talán elérkezett az ideje, hogy a gimnáziumi érettségid mellé szerezz valami magasabb képesítést, negyven éves korodra.
Talán még egy "Hello world"-öt is le tudsz majd kódolni különösebb gondolkodás nélkül, bár ott sem számítanak a byte-ok.
"Már megint gratulálnom kell mindenkinek! :) És én ezt nagyon szívesen meg is teszem!
Megtörtént az első éles tranzakció rendszerneve keresztül!"
Mit is mondott Mr. Wolf, a problémamegoldó ember? Valami olyasmit, hogy "Well, let's not start suckin' each other's dicks quite yet".
Figyelj csak, itt lenne öt szerver, amit át kellene vennetek...igen, tudom, nem szóltunk előre, de már megvettük...igen, egy sor dokumentáció sincs meg...igen, ti kizárólag gyártó neve gépeket támogattok, ez pedig teljesen más...igen, ti csak rack-mounted gépeket használtok, ez pedig nem olyan...igen, csak szoftvercég neve oprendszerekkel álltok szóba, ennek pedig semmi köze hozzá...igen, mindez igaz, de teszek az egészre, mert egy ignoráns, inkompetens, impotens és arrogáns köcsög vagyok, aki megpróbálja a saját szarát más torkán lenyomni, ha máshogy nem megy, megfélemlítéssel, kiskapuk keresésével, legutolsó esetben hazudozással.
Lélekemelő, nemde?
Nemsajátgép.
Nullbeállítások. Zéró patch-level. Sehol a tweak-ek. Nem lelem a jó kis kiegészítőimet. Félkarú óriás vagyok a megszokott alkalmazások és azok tökélyre fejlesztett beállításai nélkül. Mit is mondhatnék...IE5. Így még a blogdizájn is szétesik.
Kőkorszak.
Picsába az összes l33t w4r3z köcsöggel, aki szart tölt fel, hogy nagyarc lehessen. Riszpekt a proper-eknek.
Szóval a Train Of Thought mégis kurvajó, úgyhogy megyek és megveszem.
Az "Év Legtrébb Dizájnja" díjat idén a Nokia kapja, a 2300-mas lepketelefonért.
Figyeljük meg az évek óta idejétmúlt kijelzőt, a minimáligényes anyagokat, a LoFi fícsöröket, az idióta színvilágot és a marketingesek izzadtságszagú igyekvését, hogy eladhatóvá tegyék ezt a műanyagdarabot: "Best of all, lots of flair doesn't have to crimp your style". És ami a legjobb: a fogyasztói társadalom tömegtermelésének eme csodájának nem a nyolcéves-barbibabázós kiscsajok a célközönsége a képek tanulsága szerint, hanem a trendi tinik, akik jóizlése nem csak hogy nem alakult ki, de az ilyen szarokkal könnyen irányítható.
Biztos siker lesz: az igénytelen nép bukni fog rá, mint kacsa a cukrozott takonyra.
Hogy ki mit ír le egy személyes blogban, az sokmindentől függ. Függ attól, hogy mennyire érzi magát biztonságban az illető az -- egyébként nagyon is könnyen lenyomozható -- ál-anonimitás csalfa árnyékában; hogy mennyire szarik a világra vagy mások véleményére, neadj' isten rosszallására; esetleg mennyi féltenivalója van.
Mindegyikre láttam már példát. Mindegyik példánál találkoztam már "lebukás" poszttal.
Ilyen "balesetek" után legtöbbször az egész blog hangneme megváltozott, köszönhetően a -- néhol visszamenőleges -- öncenzúrának; horrible dictu, maradtak már félbe, számolódtak fel emiatt naplók, számolatlanul.
Megnyugtató, hogy van megoldás.
Inkább vállalom a sznobizmus bélyegét, de szórakozásra kevéssé tartok megfelelőnek egy olyan helyet, ahol a nagykorúságot épp csak elért, haspólóban flangáló kispicsák és többkilónyi zselét a hajukra kenő műmacsó bikáik minden ujjuk között három szál bagóval kontributálnak a helyiség százszázalékos füsttartalmának eléréséért.
És nem, nem arról van szó, hogy kinőttem volna ebből. Az soha nem volt számomra szórakozás, hogy mire hazaérek, majd' megfulladok, annyira bűzlik minden porcikám és az összes ruhadabom.
Főnököm főnökének* új főnöke ma leereszkedett hozzánk, megnézte, mitől is döglik a légy. Miután szemrevételezte, hogy az operátorok négyen hogyan foglalnak helyet egy minimum 80 m2-es szobácskában, szembesült a mi részünkkel is, ahol fele ennyi helyre tizenöten jutunk.
- Is this the Customer Care?
- No, we work here.
- But this is intolerable!
- Don't even tell me.
Na igen, ki mihez van szokva.
*: főnököm főnöke egyben a főnököm is, azaz a főnököm főnöke önmagát menedzseli, majd minket.
