Deepest Of The Spirals

Beszállító küld nekünk egy szerződéstervezetet.

Jól nevelt korporétkurvaként elküldöm a jogásznak, hogy nézze meg. Rekordgyorsasággal, alig egy hét alatt - tíz egész oldal! - érkezik a zöld lámpa, hogy minden fasza. Viszem nagyemberhez, hogy írja alá és akkor öröm é' bódottá', aki azonban elkéri az elektronikus verziót, hogy a kinti jogász is megcsócsálhassa. Aki nem mozdul addig, amíg a céges jogtanácsos VP nem látja. Aki szabadságon van, két hétig.

Rendben, értem én, seggvédés. Innovatív cég, az bazdmeg. Spóroljon nektek minden beszerzésnél sokszor tíz százalékot más, hogy ölelnétek magatokhoz egy ládányi kibiztosított kézigránátot.

Nem megyek át dzsobmonitorba, de aki kalandkereső üzemeltető, szekuritis, it-folyamatkezelő, az keressen meg. Nem, nem a korábbi bejegyzés újrázásáról van szó, pedig kell ide is C/C++/.NET/J2EE fejlesztő, BA és PM.

And now, something completely different. 

Nem hiányoztam senkinek. Nem vártam el senkitől, hogy hiányozzak.

Újonnan megalapozott előítéletet táplálok még két szomszédos ország lakóival szemben. Már nem sok maradt a közvetlen közelben, érdemes lesz körbenéznem messzebb is, akit a későbbiekben utálhatok.

Korán elmúlt fiatalságom zenéit hallgatom újra. Pearl Jam, valaki?

Alapvetően nem kellene magam rosszul érezzem, de vannak húsbavágó problémák, amik nem hagynak nyugodni. Például többet kellene aludni. Például nem kellene magamnak generálnom olyan problémákat, amik amúgy nem is léteznének. Például el kellene fogadnom, hogy az emberek gyarlók és többségében hülyék.

Van még előttem nem kevés lépcső. Addig is, amíg felérek a tetejére: kapja be a világ.

Közeledik az utolsó rész - egyelőre csak angol nyelvű - megjelenése. A könyv valószínűleg meg fog dönteni minden eladási csúcsot, de tényleg olyan jó lesz, mint amilyen jól fog fogyni? Esetleg örökre eltűnik a süllyesztőben és mindenki csak a popkultúra termékeként emlékszik majd rá, már ha egyáltalán?

A válasz ezekre a kérdésekre csak annyi, hogy "Ki a faszt érdekel?".

Ha valami elképesztő méretű genetikai mutáció miatt valakit mégis megfogott a Potter-mánia, közismertebb nevén buziság, akkor annak álljon itt a nyomdából ellopott utolsó oldal, lefordítva.

- Kész, végeztem - mondta Harry és eldobta a kést. - Hermione, sikeresen túl vagy a második abortuszodon is.
- És most mi lesz, Harry? Tényleg elmész? - kérdezte sírva Hermione.
- Igen - felelte Harry és még mélyebbre tolta a lándzsát a rég kihűlt Ron végbelébe. - Voldemort nagyúr már vár rám a kastélyában. Egész nap seggrepacsit fogunk játszani a dementorokkal.
Harry utoljára körbenézett Roxfortban. Mindenhol robbanószeres ládák álltak a plafonig feltornyozva, mindenhol gyújtózsinórok húzódtak.
- Már csak ezt kell elintéznem - mondta. Hirtelen a homlokához kapott, ahol sajogni kezdett villám alakú sebhelye.
Mikor megnyomta a gombot, a Roxforti Boszorkány- és Varázslóiskolát robbanás rázta meg. Elégedett arccal nézte, ahogy korábbi tanárainak és iskolatársainak holttestei cafatokra szakadtak.
Elszakította tekintetét a szívének oly kedves látványtól, megfordult és a halott Hagrid hátát baknak használva felült a sárkányára, majd belerepült a naplementébe.

 

VÉGE

 

U.i.: köszi a pénzt, seggfej.

Nevezzenek perverznek, de talán nem én vagyok az egyedüli, akinek más jut eszébe, mikor a reklámban Dörmi, a mackó azt mondja a kissrácnak, hogy "nézzük meg a csokibarlangot!".

Elgondolkozott már bárki is azon, hogy az emberek nagy része, mikor bármiféle kütyüvel, neadjisten, számítógéppel szembesül, miért lesz nagyon hamar frusztrált? Hiszen azt látják minden filmben, hogy ez az egész "kompjúter"-dolog nagyon egyszerű, minden gombnyomásra működik és villámgyors.

Mivel több-kevesebb közöm még van a számítástechnikához, a hülyeségekhez pedig kevés türelmem, ezért talán hamarabb veri ki nálam a biztosítékot - és vágja végérvényesen haza a filmélményt - az, amit gyakorlatilag bárki bármikor lát, ha mondjuk bekapcsolja a csodadobozt.

Tisztában vagyok persze azzal, hogy ha a filmekben akárcsak megközelítően valósághűen ábrázolnák az informatikai vonatkozásokat, akkor élvezhetetlenül lassú lenne az egész, de azért...

1. Bármelyik számítógép képes együttműködni bármelyikkel, függetlenül attól, hogy hol és mikor gyártották. Akár egy másik bolygó termékével is. (Függetlenség Napja)
2. Bármilyen fényképezőgéppel, CCTV-vel készített felvétel a végtelenségig nagyítható, mindenféle minőségromlás nelkül. Extrém esetben egy akt szemében visszatükröződő falitükörben megjelenő félig ajtó mögött rejtőző ember arca 100%-os biztonsággal beazonosítható. (szinte bármelyik CSI)
3. Bármelyik telefonbeszélgetés max. 8 kHz-es hagjából kiszűhető, hogy két szobával arrébb mit suttognak (ugyanott)
4. Ha elég gyorsan és erősen püföljük a billentyűzetet, bármilyen kódot fel tudunk törni. Az igazán profi egyszerre két billentyűzetet püföl. (Kardhal)
5. Egy homlokhoz szorított pisztoly alig pár másodperc alatt feltörhetővé teszi a katonai szintű titkosítást (uganott)
6. Minden számítógép pittyeg. Bónuszpontokért: határozottan mechanikus hangokat hallat. (Szárnyas fejvadász)
7. Az egér használata tökéletesen felesleges. Bónuszpontokért: képfeldolgozást komplex, lassú, bonyolult szöveges parancsokkal kell végezni. (ugyanott)
8. Arcba húzott csuklyával és monitorba világító jupiterlámpa mellett a leghatékonyabb a hekkelés (RTL Klub, Első generáció)
9. Ha egy játékben a Ctrl-Alt-Shift-Esc-F9-asdf kombó mellett rákattintunk a képernyő jobb alsó sarkára, automatikusan belépünk egy véletlenszerű amerikai kormányhivatal belső rendszerébe (A hálózat csapdájában)
10. Az igazán durva vírusok a nagyfeszültésű hálózatokon keresztül terjednek és csak egy ciklotron mágneses terében lehet őket letörölni (anyunak eszébe jut, hogy hűtőre mágnessel feltenni a floppy-t nem jó ötlet). Bónuszpontokért: a leghatásosabb védelem a szimpla szigszalag, ami kipúposodik, ha a vírus a házon kívülről lendületet véve nekifut, nem mellesleg kap az arcába egy vastag "Access Denied" feliratot (a vírus, nem a szigszalag). (Szellem a gépben)
11. Bármelyik tizenéves tökéletesen kezel egy Cray Multi XMP-t ("Ezt ismerem, ez Unix!") (Jurassic Park)
12. A monitorba belelőve automatikusan megsemmisül minden adat. Bónuszpontokért: sok monitorba belelőve felrobban a fél város (Equilibrium)
13. Ha egy file-t olvasva egy másik felhasználó épp letörli, akkor az lassan eltűnik a kijelzőről (Tisztességtelen ajánlat)
14. 9600-as modemen keresztül térhatású hanggal, HD felbontással, valósidejű konferenciabeszélgetés folytatható. Bónuszpontokért: ugyanez a sebesség egy mobiltelefonon keresztül, egy dzsungel közepéről is elérhető.
15. A Rosszfiúk PC-t használnak, a Jófiúk Mac-et. Bónuszpontokért: mind a Rossz-, mind a Jófiúk Mac-et használnak notebook-ként, amin csak a lehető legritkábban fut Mac OS.
16. Komplett számítógépnyi adat fér rá egy floppy-ra. Bónuszpontokért: a floppy-ra másolás általában 10 másodpercet vesz igénybe, adatmenyiségtől függetlenül.
17. Mindenki hiba nélkül, 10 ujjal gépel. Bónuszpontokért: a szóköz használata nélkül.
18. Minden feltörendő rendszernek hekkerbarát felülete van. Bónuszpontokért: ha nincs GUI, kiválóan megfelel egy olyan CLI, ami a teljesen értelmes, majdnem shakespeare-i angolsággal megfogalmazott parancsokat is csuklás nélkül végrehajt.
19. Az interneten mindenkiről minden adat megtalálható. Bónuszpontokért: bárki által át is írható. 
20. A szöveget lassan, karakterenként írja ki minden gép, hogy a felhasználónak legyen ideje elolvasni.
21. Minél nagyobb az átutalandó összeg, annál lassabban kúszik a bitkolbász
22. A homokóra/pattogó strandlabda igazából nem létezik
23. Minden számítógép női hangon beszél
24. Bárki, aki matematikából bukásra áll, rendelkezik annyi tudással, hogy át tudja írni a jegyeit.

A lista valószínűleg a végtelenségig folytatható. Én csak egy kicsivel több valósághűséget kérek.

Szokásos napi blogkörutamat téve belebotlottam abba a témába, ami a jelek szeint többeket is foglalkoztat, t.i. a Föld boldogabb részén tényleg kolbászból van-e a kerítés, értsd: menni vagy maradni, ennek folyományaként tudunk-e/érdemes-e változtatni a szaron.

Az egész világon nagyjából 4-5000 ember él és történetesen mindegyikkel találkoztam. Ugyanezen a vonalon továbbhaladva a nagybetűs Világ saccra - nem fogok most térképet előrántva számolgatni - mintegy 20 országot tesz ki és - micsoda meglepetés! - mindegyikben jártam már. Az ezen a halmazon kívül eső emberekkel és országokkal most nem kívánok foglalkozni: vagy nem is léteznek és/vagy olyan távol esnek tőlem a törzsfejlődésben, amekkora a minőségi különbség egy pattintott kőbalta és egy jól fejlett termonukleáris bomba között; vagy mind Terra Incognita.

Pusztán a statisztikára hagyatkozva és a teljes népességre húzott Gauss-görbe alapján elmondható, hogy némi kerekítés után feloszthatjuk az egészet mondjuk 1:8:1 arányban. Ha az egyszerűség kedvéért elfogadjuk az 5000-es létszámot, akkor ez annyit tesz, hogy a három K a következőképpen alakul: 500 embert simán ki lehetne lőni a napba (a Köcsögök - szemét exek, bunkó főnökök, Pistike az oviból, aki ellopta a mecsbokszodat, stb.), 4000 embernyi egyéb (a Középszer - a sarki közértes, a nyugdíjas mammer a szemközti lakásból, stb.) és a maradék 500, akik valamiért közel állnak hozzánk (a Keblemre-emberek - család, kúrópartnerek, stb.).

Ha ugyanezt a modellt az országokra is alkalmazzuk, akkor 2 Kegyetlenszar, 16 Kitérdekel és 2 Kellemes része van a világnak. Kicsit torz ugyan, hiszen önszántából ki menne a katasztrófaturistákon és Vujity Tvrtkón kívül a bolygó szarosabbik felére, de ez most lényegtelen: tekintsük egyszerű kerekítési hibának.

Fel kellene állítani mindenféle kategóriát az egyes országokkal kapcsolatban. Legyen mondjuk ezen belül egy csoport az abszolút objektív mérőszámoké: BigMac index, korrupciós ráta, csecsemőhalandóság, egy főre eső átlagos sávszélesség, pálmafás tengerpartok teljes hossza kilométerben, napos órák száma/év, egyebek. Kell egy vegyes rész is, ami nem számosítható, de súlyozható: bevándorlási politika liberáltsági foka és esetleges differenciáltsága (engem természetesen engedjenek be, de a nagy valószínűséggel HIV-pozitív afrikai, integrálódni nem hajlandó menekültet hajtsák el), legális fegyvertartás, az adott országra irányzott tömegpusztító fegyverek nagyjáboli száma, satöbbi. És persze kell a teljesen szubjektív mutatóknak is egy: jó seggek/km², jól sikerült Mai Tai/próbálkozás, a bennszülöttek lazasága, csak kiindulásnak.

Ha ez mind megvan, rangsoroljunk. Amennyiben kishazánk az első K, a "Kegyetlenszar" kategóriába esik, ne tököljünk, csomagoljunk: már a második K-ba, a "Kitérdekel"-be tartozó helyek is olyan minőségbeli ugrást jelenthetnek, hogy bőven megéri. Ha már eleve ide soroltuk pátriánkat, a helyzet bonyolultabb, ugyanis az esetleges váltást leginkább saját lustaságunk és a "Szubjektív" kategóriákba tartozó mérőszámok határozzák meg, esetleg a célország be nem fogadási hajlandósága. Ha az utolsó,"Kellemes" harmadba pozícionáltuk jelenlegi lakhelyünket akkor vagy maradjunk veszteg a seggünkön, vagy szúrjuk magunkat hasba egy jégcsákánnyal, hogy megtudjuk, mi a szar.

Vegyünk egy konkrét, mindenki által ismert példát, mondjuk Magyarországot. Hova soroljuk? Már így látatlanban is megmondhatjuk, a "Kitérdekel" országok számát fogja gyarapítani, a sorban nagyjából középen elhelyezkedve, de pontosítsunk.

Ha a gazdaságot nézzük - és mondjon bárki bármit - egészen jól állunk (könyörgöm, ne tévesszük össze a költségvetési hiányt a gazdasággal!), magasak a kamatok, fejlődő piac vagyunk, az önmagát kasztráló Pannon Puma. Korrupció tekintetében már szarok vagyunk, a csecsemőhalandóságot mindig lesz hova lejjebb vinni, szélessávban még mindig nem vagyunk úgy eleresztve, mint szeretnénk (legyen a mértékegység a torrenten letöltött Blue-Ray filmek száma/nap), tengerpart 0 km, napos órák száma pedig - globális felmelegedés, meg El Nino ide vagy oda - egész jó.

Jöhet a súlyozható rész. Ugyan a példában kiinduló- és nem célország vagyunk, számunkra mégis releváns a bevándorlási politika: ha ide bejöhetnek olyanok is, akik nekem nem szimpatikusak, az rontja a kényelelemérzetemet. A legális fegyvertartás szerintem jól szabályozott, legalábbis nincs szükségem arra, hogy mondjuk az USA-hoz hasonlóan azt kelljen néznem, kinek dudorodik ki a hónalja. Ugyan nálunk egyelőre nem tervezik, hogy akárcsak közepes hatótávolságú rakétákat állomásoztassanak, de NATO tagok vagyunk, tehát biztosan rajta vagyunk valakinek a listáján, aki nem szeret minket. De ők messze vannak, nincs - még - ICBM-jük, a lista hosszú, tehát ettől még nyugodtan fogok aludni.

És végül: jó seggek sűrűségével ugyan el vagyunk eresztve, bár a trend szerintem romlik, a Mai Tai-t pedig nem szeretem, úgyis csak példa volt.

Összegezve: vannak a világnak sokkal szarabb szegletei is. Ugyan távolról sem az a tejjel-mézzel folyó Kánaán és vannak romló dolgok, vannak javulók. Szerintem maga vagyunk a megtestesült átlag.

Mivel hasonlítsuk össze? Legyen mondjuk a kelet-európai "kivándorlók" - csak technikailag, hiszen jogilag nem be, hanem csak áttelepülhet innen az ember -  kedvelt célpontja, Nagy-Britannia. Pontozzunk, az egyszerűség kedvéért ugyanazokkal a szempontokkal, mint az előbb.

A gazdaságuk kategóriákkal jobb és erősebb, alacsonyak a kamatok, sokkal alacsonyabb a korrupció, ők az európai szélessáv-mennyország, tengerpartjuk van, napsütésben viszont nem jeleskednek annyira. Ja igen, ha már El Nino és társaik: aktívan tesznek az élhetőbb jövőjükért, a legmesszemenőbben szem előtt tartják a Kyotói Egyezményt. Gyakorlatilag mindenkit befogadnak, hagyományosan multikulti ország; nagyjából ugyanazok a fegyvertartási szabályok, mint nálunk; van rengeteg IRBM-jük, sokan is lőnének rájuk. A jósegg-sűrűség alacsonyabb, a koktélokat pedig szinte nem ismerik.

Egyszerű a kép, nem? Szerintem sokkal magasabbra pontozhatjuk őket, mint magunkat, bár még mindig csak a "Kitérdekel"-csoportban szerepelnek, bár annak valószínűleg a tetején. Hiába, nem könnyű csúcsra jutni.

És itt jön be sokaknak az az elcseszett gondolata, hogy így nem szabad gondolkodni. Hogy változtatni lehet, sőt, kell is. Ezt azért járjuk alaposabban körbe, a változatosság kedvéért ezúttal fordítva: tegyük fel, hogy tényleg lehet változtatni.

A Mai Tai-t továbbra sem fogom szeretni, akármi is változzon, hányhatnékom lesz tőle. A formás fenekek érdekében a Schobert-Rubint párost kellene az egészségügyi miniszter székébe ültetni, ami önmagában még érdekes kísérlet lenne, és szakmailag legalább annyira jó döntés, mintha Frei Tamás lenne a kormányszóvivő. Önszántunkból addig nem engednénk masszívabb tömeget letelepedni, míg a saját bőrünkön nem érezzük, hogy nyugdíjas korunkra nincs, aki eltartson bennünket. Napsütésből nekem már így is épp elég jutott, kérem vissza a hiányzó negyedik évszakot. Vagy annektáljuk mondjuk Horvátországot, vagy mi magunk is döntően hozzájárulunk  a hőtermeléshez, hogy a tengerszint megnőjön annyira, hogy a mi határainkat nyaldossa a víz.  Millió darabra kell darabolni a T-Monster birodalmat, hogy a versenyből profitálhasson a fogyasztó. Amíg nem statáriális végtag-amputációval büntetik, nem fog csökkenni a korrupció; szinte már genetikai késztetést érzünk, hogy megolajozzuk a kerekeket. A gazdaság meg majd megy a saját útján.

Itt szeretném újra hangsúlyozni, hogy bármilyen mutatót, kategóriát, osztályt, értéket, indexet, összesítést választhattam volna. Létrehozhattam volna - létre is hoztam - újakat; bárki megteheti. Az itt felsoroltak csupán példák.

Sokan a fej lecserélésében látják a megoldást. Vesszen a Piros Szegfű, vesszen a Narancs! Meg persze vesszen a Trikolór Madár és a Nemzetiszín Tulipán is, kinek kinek egyéni szája íze szerint. Ha ebben változást érünk el - gondolja a Balga - megváltozik minden, kövezett út vezet a Földi Paradicsomba.

Ha van egy nagy halom fos, akkor teljesen mindegy, hogy piros vagy narancsszínűre lakkozom le. Büdös marad. Ha most piros a foshalom és kicserélem narancsra, vagy tudomisén, aranyozottat teszek a helyére, mi változik? Csak a színe. A szaga nem.

Hogy ezen a helyzeten hogy lehetne változtatni? Nem tudom, de eljő egy okos ember és hírdeti az Igét és meggyőz mindenkit, hogy merre kell menetelni. A Messiás eljöveteléig is eltelt párezer év. Nekem erre sajnos nincs időm, sem energiám. Meg türelmem se. Nem azt akarom, hogy majd a gyerekeimnek egyszer jó legyen. Azt akarom, hogy nekem legyen jó, lehetőleg mihamarabb, és ha nekem jó, a gyerekeimnek is jó lesz majd.

Jó pedig máshol van, per pillanat. 

Miről szól a Karácsony?

Ajándékokat bontunk ki eszeveszetten. Hatalmasakat zabálunk minden rokonnál. Meresztjük a seggünket.

Más szavakkal: mohóság, falánkság, tunyaság. Három a hét halálos bűn közül.

Van gonoszabb ünnep? Sátánistáknak nem ér.

Lófasz, konkrétan.

Lófasz se történik, ami meg történik, azt meg nem érdemes lejegyezni. Írhatnék a bürokráciáról, a hozzá nem értésről, ugyanakkor írhatnék a jól végzett munka öröméről és a közösen kitalált megoldások fölött érzett elégedettségről. Írhatnék egy hétvégényi útról, a ködös tavakról (júniusban!), ugyanakkor írhatnék a forró szürkeségről és a rutin robotról. Írhatnék egy valószínűtlenül kék és egy mélybarna szempárról, ugyanakkor írhatnék a szellemi toprongyokról és a szexuális önismeret általános hiányáról.

Bármi jót kilő egy legalább egál, de inkább nagyobb darab szar.

Írhatnék, de nem írok. Nem írok, mert ki a faszt érdekelnének a hétköznapok? Mindenki csak hétköznapokat él, nem különbözik egyik nap sem a másiktól; miért lenne bárki is kíváncsi az én hétköznapjaimra?

Nem írok, mert lófasz van. Meleg van bazdmeg, és be-bedöglik a légkondi a Gyárban. Ennyi a hír, ennyi a breaking news.

Nagy, büdös, izzadt lófasz, az van.

A hatalmas seggek és a kilógó belek országa vagyunk, de modelleket és a kockás hasfat követelünk.

Egyfolytában rinyálunk, hogy szarul élünk, de nem teszünk semmit, hogy akár csak egy szemernyit is változzon a helyzetünk. Szügyig állunk a szarban, de csak a többieket akarjuk egyre mélyebbre tolni. Egyfolytában a letűnt múlt dicsőségén merengünk és magasról teszünk a jövőre. Nem jutunk el egyik pontból a másikba anélkül, hogy kirázatnánk a lelkünket az utakon, de ezerszámra vesszük a huszonmilliós autókat. Büszkék vagyunk a számtalan Nobel-díjasra, de eltűrjük, hogy életünk minden szintjén olyan idióták irányítsanak, akik képtelenek a saját cipőjüket bekötni. Két pofára zabáljuk a tévéből naponta ránk omló több tonnányi trágyát és tapsikolunk, mikor Alfredo Prospero szenvedélyes-nyálasan összeborul gyermekkori szerelmével, Manuela Agnesével és megborzongunk, mikor Bráner Karesz rezzenéstelen pofával feltrancsírozza John Doe-t a Bosszúvágy XXXII-ben. Igényesek vagyunk, hogy milyen címke van a ruhánkon, de piros nadrágtartót veszünk fel sárga inghez. Mindannyian osztjuk az észt, hogy mit kell csinálni, de megrettenünk, mikor a kezünkbe nyomják a kapát.

Hogy ez máshol is így van? Lehet. Talán egy másik bolygón, egy másik galaxisban, egy másik létsíkon mások a körülmények. Amíg oda nem tudok kivándorolni, marad a mindennapi küzdelem.

Úgy tűnik, sikerült kifejlesztenem a tökéletes taktikát: már nem csökken óránként tíz ponttal az IQ-m, ha a főnökömmel, Mr. Muddal kell értekeznem.

Az átbeszélt órák alatt egy ikonikus figura némileg módosított képe lebeg példaként előttem; a lótuszülésben levitáló, kopasz Vlagyimir Iljics, ahogy minden kérdésre bólint és csak annyit felel: igen, továris Grjáz, megcsináltam, megcsinálom, meg fogom csinálni az a szájbavert, idióta, felesleges stb. stb. feladatot, az ön általt elvárt védhetetlen, inkompetens, rövidlátó stb. stb. elvárásai szerint, Buddha legyen veled. Ommm.

Az nem újdonság, hogy a főnökkel egyet kell érteni, ó nem, így működik a világ a teremtéstől fogva. Az sem releváció, hogy bizony szellemileg le kell ereszkednem az elöljáróm szintjére, vagy hogy mindent el kell fogadni, mert úgy hamarabb menekülök.

A buddhizmus és a zen mellett megoldás lehet egy rövid munkahelyi mészárlás, de épp nem szerepel a terveim között, hogy pár év kényszerű pihenőt tartsak. Talán még arról is le fogok tudni szokni, hogy késsel járjak a megbeszélésekre.

Ösztönzőleg hat az emberre, mikor megtudja, hogy mennyivel emelik a fizetését.

Ösztönzi, hogy mihamarabb otthagyja az egészet.

Velvettől érkezik a levél, hogy Valentin-pláza, mifene, rendeljek hónaljszőr-bodorítót, análpenetrátort, automatikus narancsbőr-kiretusáló Photoshop filtert, akármit.

Akkor erről most szeretnék leiratkozni, de hah, 404.

Okos. Ha egyszer könyvet írnék "Hogyan tartsuk meg előfizetőinket?" címmel, szerepelne benne ez a húzás.

Egyre ritkábban nézek tévét, így egyre ritkábban látok reklámot.

Az utolsó merítkezéskor azonban több gyöngyszem is a hálóba akadt: a már ismert Robitussin ("mit mondunk, ha valaki köhög?"), a Mucopront ("családtag a köhögésben"), a T-Com repkedő "Felező számlák" és a teljes WS Teleshop ("Heló Gábí!"). Ezek közül bármelyik ötletgazda/rendező kiérdemelné, hogy szögeskorbáccsal véresre verjék a hátukat.

Milyen reklámokat utál Ön?

Próbálom magamban tartani a mindenféle munkahelyi problémámat, konkrétan a főnökömmel kapcsolatos, egyre bővülő listámat, de nem megy, nem tudok elmenni a ekkora tahóság, a butaság és a hozzá nem értés mellett, ami egyetlen emberben testesül meg.

A mai adag, szokásos heti züllés:

– ...és a Bora Borára szóló nyereményútra magatokat is jelölhetitek, nem csak az embereiteket.
– Ez nem lenne szerencsés.
– Ugyan miért? Most mér' mondasz ilyet?
– Nem lenne etikus.
– Hát, nem tudom, ez egy egészen új szempont.

Azért itt sem Pick szalámiból van a kerités.

Felháborodott Kolléga a több órás termelési értekezlet végén kifakadt: "...és szeretném megtudni, hogy a rendes havi csokoládé-ellátmányunk hova tűnt! Nem ez az első eset, hogy köddé válik az egész!"

Nőjetek fel gyerekek!

D.O.T.S.: Helló, szeretnék érdeklődni, hogy a tegnap estére igért árajánlattal mi a helyzet.
Reményteli Beszállító: Tegnap este elküldtük.
D.O.T.S.: (ellenőrzi újra a mélbokszot) Tőletek nem érkezett semmi.
R.B.: Pedig tegnap este elküldtük. Itt van a kezemben a papír, hogy a fax sikeresen átment.

Hova tűnt a XXI. század? Elveszett a modemek csipogásában? Elnyelte a kinyomtatott papírrengeteg?

Álljon az alábbi kép annak örök bizonyítékaként, hogy az index buzikból áll:

A lényeg középen van. Igen, Plastik. Halkan kérdem: miért kell a szerkesztőség tagjainak egymás faszát szopniuk? Mióta kerülhet ki egy egó terén Havas-kaliberű isten-wannabe pszeudo-média technikailag totálisan eltévedt írása az egyik leglátogatottabb magyar oldalra? Mert "anyám az index"?

Az index buzikból áll. Tisztelet a kivételnek és faszprés a szerkesztőnek. Ereszd szabadon kérlek Angelday "fogalom nélküli" makkját ajkaid fogságából.

Függöny.

Úgy látszik, a HR-es dicsőítő levelek fénykorukat élik. Most nem belépésekor megy körbe a hozsánna, hanem kilépéskor.

Az okokat nem ismerem, nem is lényeges, de történt, hogy Y kollégát úgy rúgták ki a cégtől, hogy az egy Concorde-nak is dicsőségére vált volna. A HR pedig itt is kitesz magáért és olyan levelet küld ki, amitől heveny összehúzódást produkált a gyomrom.

"Koszorús költő kollégánk sajnos több költeménnyel házon belül a jövőben már nem csempészhet érzelmeket és új gondolatokat a néha egyhangú hétköznapjainkba."

...és következne egy vers, de kezdeti bénultságom addigra elmúlt és megtaláltam a Shift-Del kombinációt. A levél simán kiérdemelne egy nagy vödör hányást.

Miért kell az illetékes szerveknek lángos méretű nyelvet ragasztva csontig benyalni -- még dicsősége múltán is -- bármelyik vezetőnek? Munkaköri kötelességből? Emberszeretetből? A régi szép napok dicsőségének emlékére? A jó munkakapcsolatok rosszul értelmezett utólagos ápolásától hajtva?

Egyáltalán: ismert-e valakit aki ismert valakit aki tudott épeszű, nem nyálgép HR-esről?

Azért vannak jó dolgok is az életemben. Ilyen például a H1.

Életemben nem találkoztam még fehér emberrel, akinek tetszett volna az 1-es BMW. Igen, én is ahhoz a népes táborhoz tartozom, akik ha nem is sikoltozva, de követelték, hogy Chris Bangle seggébe dugjanak fel egy fehérre izzított piszkavasat. OK, elismerem, a 6-osért hatalmas piros pont jár, tetszik, de a többi alkotás simán egy kategóriába esik a nekrofíliával. De hogy visszatérjünk az alaptémához: az 1-es szerintem csúnya. És ezen nem változtat semmi; az sem, ha legyalulják az összes gyári logót és két kék csíkkal helyettesítik a propellert mindenhol, inkluzíve motorblokk.

Mert a H1 sem más kívülről, mint egy nyomi 1-es, hiába az ültetés, középre tett, krómozott dupla kipufogók, a polírozott 19"-os kerekek, vagy a küllők mögül kikandikáló, ementálihoz hasonló, malomkerék  nagyságú féktárcsák. Lehetne még hosszú körmondatokban ócsárolni a kinézetét, de ez egyfelől szubjektív, másfelől egy idő után unalmas. A belseje is olyan, hogy...igen, ez is 1-es. Meg van ugyan bolondítva szénszálas berakásokkal, alu váltógombbal és satuszerű első ülésekkel, de semmi nem tudja eloszlatni az érzést, hogy ez az autó bizony a gyárban a paletta legalja. Két szívdobogtató részletet találok, de erről majd később.

Viszont a H1 különleges. Ami különlegessé teszi, az minden, aminek semmi köze nincs a külsőhöz. Ugyanis ebbe az autóba egy M5 hatfokozatú váltóját tették, párosítva egy M3 difivel. Ja igen, és az E39 M5 nyolchengeresét. Sounds fun. Kicsit feljavítva, 450 lóerőre. Höhö. Cseppet át kellett alakítani az autó farát, hogy ez az erő és nyomaték ne gyűrje össze az egészet, mint egy papírpoharat; az orrát, hogy a motor beférjen, hogy kormányozni is lehessen, és hogy a többi, az autózáshoz manapság minimális igényként felmerülő ketyere is helyet kapjon, például az ablaktörlő motorja.

A hangját is továbbcsiszolták: mikor rátenyereltem az "Engine Start" gombra, beleborzongtam a gurgulázásba. M5? Fenét, ez valami más, valami agresszívabb, valami vadabb, tombolóbb. És még egy centit nem mentem vele. Ahogy aztán lassan kigurulok az útra és nagyon óvatosan kapcsolgatok felfelé, érzem, hogy annyi erő van benne, hogy egy agresszívabb gázadásra az aszfalt hullámokba gyűrődve kerülne mögém, mint valami rajzfilmben. A Pirelli biztos saját halottjának tekinti a tulajdonosokat, mert nem kell hozzá különösebb gyakorlás, hogy pártízméternyi csíkot égessek az aszfaltba. Rotációs kapa helyett speciel kiválóan megfelelne: ha lenne kertem, csak ilyennel ásnám fel.

Piros zóna 7400-nál. Höhö. 320-ig kalibrált tahóméter. Höhhhöhöhö, mindjárt elcseppenek. Csak később szólnak, hogy ha kilinccsel előre akarok bekanyarodni a szerpentinen, tessék csak, nincs semmi stabilitást segítő elektronika. Höhhhöhhhöhhöhö, Beavis & Butthead elszabadul. Azért csak ésszel, kicsi a tengelytáv; ha erre odafigyelek, bárhol be tudok kanyarodni. És ami megkülönbözteti a H1-et egy 911-est verni vágyó feltupírozott GTI-től, az az, hogy nem csak egyenesen tud gyorsan menni, hanem bekanyarodik és ha kell, meg is áll. De még hogy.

Zárszóként még egy mérőszám: 160.000 euró. Nálunk negyvenmillió forint. Plusz regadó, plusz üveg, plusz tagdíj, három évre előre és visszamenőleg. Shut up buttmunch.

Állítsa össze egy Service Desk-támogató alkalmazás teljeskörű funkcionális specifikációját!

Peremfeltételek:

• Eredeti feladatának scope-ja -- csak incidenskezeléssel foglalkozó Service Desk -- jelentősen bővül
• Az eredetileg betervezett egy hét helyett 2 óra alatt
• A jelenlegi feladata -- felmérés, elemzés, projektterv-készítés, stb. -- pénteki határidejének módosulása nélkül
• Tekintse kihívásnak