A forgó ventillátorlapátokon keresztül nem megy a távirányító.
Ha viszont a falnak fordítom és mandínerből lövök, veszi az adást.
Ismerős az a fantasztikus tükör, ami átlátszó és ugyanakkor látszik benne minden? Ami olyan, mint egy ablak: egyszerre látom benne a tájat és a szobában levő összes tárgyat?
Hirtelen rádöbbensz, hogy milyen ember is az, aki melletted áll. Az a röpke pillanat, mikor felébred — kócos haj, teljes nyugalom, semmi feszültség; név nélkül, foglalkozás nélkül, társadalmi rang nélkül. Aztán később, az eszmélést követően karikatúrává változik: fontoskodó cirkuszi bohóccá, aki egy percnyi őszinte és becsületes pillanat után felhúzza a függönyt. Udvari bolonddá, pojácává lesz.
Az a különös érzés, mikor kora reggel ott állsz a tükör előtt és miközben az arcod törlöd, eszedbe jut, hogy a gondolataidat épp most mostad le.
Egy maréknyi vízzel el lehet pusztítani az igazságot.
Arra golndoltam, hogy szeretnék gyám lenni.
Van valami akadálya annak, hogy politikusok gyámja legyek? Kezdetnek megteszi Lacika, Fecó, Viki, Ibi, Pisti, de a világnézeti sokszínűséget megtartva jöhetne Gyuszi és Józsi is. Meg valahány név a naptárba': akár az egész brancs, holdudvarral együtt. Bírja a papír. És hogy ez miért lenne jó?
Nem lenne kabaré a Nagy Házban, inkább mindent megbeszélnénk otthon, békésen, a vacsora mellett, hogy következő nap mi lesz a tuti. A nevelőapai szó a döntő és pont. Demokrácia van, mindenkinek jogában áll tudomásul venni, hogy döntöttem. Aki hisztizik, az mehet duzzogni a sarokba. Senki nem tömheti a saját zsebét, otthon mindent ki kell tenni az asztalra, a szajrén testvériesen megosztozunk: egy neked, egy nekem, egy neked, kettő nekem és így tovább.
A gyámsági eljárást pedig mondjuk az érintettek elmeállapota miatt kezdeményezném. Szerintem bármelyik agyturkász pecsétes papírt nyom a kezembe, hogy egyik politikus sem beszámítható.
Olyan egyszerűnek tűnik. Vajon hol a buktató?
Szokásos napi blogkörutamat téve belebotlottam abba a témába, ami a jelek szeint többeket is foglalkoztat, t.i. a Föld boldogabb részén tényleg kolbászból van-e a kerítés, értsd: menni vagy maradni, ennek folyományaként tudunk-e/érdemes-e változtatni a szaron.
Az egész világon nagyjából 4-5000 ember él és történetesen mindegyikkel találkoztam. Ugyanezen a vonalon továbbhaladva a nagybetűs Világ saccra - nem fogok most térképet előrántva számolgatni - mintegy 20 országot tesz ki és - micsoda meglepetés! - mindegyikben jártam már. Az ezen a halmazon kívül eső emberekkel és országokkal most nem kívánok foglalkozni: vagy nem is léteznek és/vagy olyan távol esnek tőlem a törzsfejlődésben, amekkora a minőségi különbség egy pattintott kőbalta és egy jól fejlett termonukleáris bomba között; vagy mind Terra Incognita.
Pusztán a statisztikára hagyatkozva és a teljes népességre húzott Gauss-görbe alapján elmondható, hogy némi kerekítés után feloszthatjuk az egészet mondjuk 1:8:1 arányban. Ha az egyszerűség kedvéért elfogadjuk az 5000-es létszámot, akkor ez annyit tesz, hogy a három K a következőképpen alakul: 500 embert simán ki lehetne lőni a napba (a Köcsögök - szemét exek, bunkó főnökök, Pistike az oviból, aki ellopta a mecsbokszodat, stb.), 4000 embernyi egyéb (a Középszer - a sarki közértes, a nyugdíjas mammer a szemközti lakásból, stb.) és a maradék 500, akik valamiért közel állnak hozzánk (a Keblemre-emberek - család, kúrópartnerek, stb.).
Ha ugyanezt a modellt az országokra is alkalmazzuk, akkor 2 Kegyetlenszar, 16 Kitérdekel és 2 Kellemes része van a világnak. Kicsit torz ugyan, hiszen önszántából ki menne a katasztrófaturistákon és Vujity Tvrtkón kívül a bolygó szarosabbik felére, de ez most lényegtelen: tekintsük egyszerű kerekítési hibának.
Fel kellene állítani mindenféle kategóriát az egyes országokkal kapcsolatban. Legyen mondjuk ezen belül egy csoport az abszolút objektív mérőszámoké: BigMac index, korrupciós ráta, csecsemőhalandóság, egy főre eső átlagos sávszélesség, pálmafás tengerpartok teljes hossza kilométerben, napos órák száma/év, egyebek. Kell egy vegyes rész is, ami nem számosítható, de súlyozható: bevándorlási politika liberáltsági foka és esetleges differenciáltsága (engem természetesen engedjenek be, de a nagy valószínűséggel HIV-pozitív afrikai, integrálódni nem hajlandó menekültet hajtsák el), legális fegyvertartás, az adott országra irányzott tömegpusztító fegyverek nagyjáboli száma, satöbbi. És persze kell a teljesen szubjektív mutatóknak is egy: jó seggek/km2, jól sikerült Mai Tai/próbálkozás, a bennszülöttek lazasága, csak kiindulásnak.
Ha ez mind megvan, rangsoroljunk. Amennyiben kishazánk az első K, a "Kegyetlenszar" kategóriába esik, ne tököljünk, csomagoljunk: már a második K-ba, a "Kitérdekel"-be tartozó helyek is olyan minőségbeli ugrást jelenthetnek, hogy bőven megéri. Ha már eleve ide soroltuk pátriánkat, a helyzet bonyolultabb, ugyanis az esetleges váltást leginkább saját lustaságunk és a "Szubjektív" kategóriákba tartozó mérőszámok határozzák meg, esetleg a célország be nem fogadási hajlandósága. Ha az utolsó,"Kellemes" harmadba pozícionáltuk jelenlegi lakhelyünket akkor vagy maradjunk veszteg a seggünkön, vagy szúrjuk magunkat hasba egy jégcsákánnyal, hogy megtudjuk, mi a szar.
Vegyünk egy konkrét, mindenki által ismert példát, mondjuk Magyarországot. Hova soroljuk? Már így látatlanban is megmondhatjuk, a "Kitérdekel" országok számát fogja gyarapítani, a sorban nagyjából középen elhelyezkedve, de pontosítsunk.
Ha a gazdaságot nézzük - és mondjon bárki bármit - egészen jól állunk (könyörgöm, ne tévesszük össze a költségvetési hiányt a gazdasággal!), magasak a kamatok, fejlődő piac vagyunk, az önmagát kasztráló Pannon Puma. Korrupció tekintetében már szarok vagyunk, a csecsemőhalandóságot mindig lesz hova lejjebb vinni, szélessávban még mindig nem vagyunk úgy eleresztve, mint szeretnénk (legyen a mértékegység a torrenten letöltött Blue-Ray filmek száma/nap), tengerpart 0 km, napos órák száma pedig - globális felmelegedés, meg El Nino ide vagy oda - egész jó.
Jöhet a súlyozható rész. Ugyan a példában kiinduló- és nem célország vagyunk, számunkra mégis releváns a bevándorlási politika: ha ide bejöhetnek olyanok is, akik nekem nem szimpatikusak, az rontja a kényelelemérzetemet. A legális fegyvertartás szerintem jól szabályozott, legalábbis nincs szükségem arra, hogy mondjuk az USA-hoz hasonlóan azt kelljen néznem, kinek dudorodik ki a hónalja. Ugyan nálunk egyelőre nem tervezik, hogy akárcsak közepes hatótávolságú rakétákat állomásoztassanak, de NATO tagok vagyunk, tehát biztosan rajta vagyunk valakinek a listáján, aki nem szeret minket. De ők messze vannak, nincs - még - ICBM-jük, a lista hosszú, tehát ettől még nyugodtan fogok aludni.
És végül: jó seggek sűrűségével ugyan el vagyunk eresztve, bár a trend szerintem romlik, a Mai Tai-t pedig nem szeretem, úgyis csak példa volt.
Összegezve: vannak a világnak sokkal szarabb szegletei is. Ugyan távolról sem az a tejjel-mézzel folyó Kánaán és vannak romló dolgok, vannak javulók. Szerintem maga vagyunk a megtestesült átlag.
Mivel hasonlítsuk össze? Legyen mondjuk a kelet-európai "kivándorlók" - csak technikailag, hiszen jogilag nem be, hanem csak áttelepülhet innen az ember - kedvelt célpontja, Nagy-Britannia. Pontozzunk, az egyszerűség kedvéért ugyanazokkal a szempontokkal, mint az előbb.
A gazdaságuk kategóriákkal jobb és erősebb, alacsonyak a kamatok, sokkal alacsonyabb a korrupció, ők az európai szélessáv-mennyország, tengerpartjuk van, napsütésben viszont nem jeleskednek annyira. Ja igen, ha már El Nino és társaik: aktívan tesznek az élhetőbb jövőjükért, a legmesszemenőbben szem előtt tartják a Kyotói Egyezményt. Gyakorlatilag mindenkit befogadnak, hagyományosan multikulti ország; nagyjából ugyanazok a fegyvertartási szabályok, mint nálunk; van rengeteg IRBM-jük, sokan is lőnének rájuk. A jósegg-sűrűség alacsonyabb, a koktélokat pedig szinte nem ismerik.
Egyszerű a kép, nem? Szerintem sokkal magasabbra pontozhatjuk őket, mint magunkat, bár még mindig csak a "Kitérdekel"-csoportban szerepelnek, bár annak valószínűleg a tetején. Hiába, nem könnyű csúcsra jutni.
És itt jön be sokaknak az az elcseszett gondolata, hogy így nem szabad gondolkodni. Hogy változtatni lehet, sőt, kell is. Ezt azért járjuk alaposabban körbe, a változatosság kedvéért ezúttal fordítva: tegyük fel, hogy tényleg lehet változtatni.
A Mai Tai-t továbbra sem fogom szeretni, akármi is változzon, hányhatnékom lesz tőle. A formás fenekek érdekében a Schobert-Rubint párost kellene az egészségügyi miniszter székébe ültetni, ami önmagában még érdekes kísérlet lenne, és szakmailag legalább annyira jó döntés, mintha Frei Tamás lenne a kormányszóvivő. Önszántunkból addig nem engednénk masszívabb tömeget letelepedni, míg a saját bőrünkön nem érezzük, hogy nyugdíjas korunkra nincs, aki eltartson bennünket. Napsütésből nekem már így is épp elég jutott, kérem vissza a hiányzó negyedik évszakot. Vagy annektáljuk mondjuk Horvátországot, vagy mi magunk is döntően hozzájárulunk a hőtermeléshez, hogy a tengerszint megnőjön annyira, hogy a mi határainkat nyaldossa a víz. Millió darabra kell darabolni a T-Monster birodalmat, hogy a versenyből profitálhasson a fogyasztó. Amíg nem statáriális végtag-amputációval büntetik, nem fog csökkenni a korrupció; szinte már genetikai késztetést érzünk, hogy megolajozzuk a kerekeket. A gazdaság meg majd megy a saját útján.
Itt szeretném újra hangsúlyozni, hogy bármilyen mutatót, kategóriát, osztályt, értéket, indexet, összesítést választhattam volna. Létrehozhattam volna - létre is hoztam - újakat; bárki megteheti. Az itt felsoroltak csupán példák.
Sokan a fej lecserélésében látják a megoldást. Vesszen a Piros Szegfű, vesszen a Narancs! Meg persze vesszen a Trikolór Madár és a Nemzetiszín Tulipán is, kinek kinek egyéni szája íze szerint. Ha ebben változást érünk el - gondolja a Balga - megváltozik minden, kövezett út vezet a Földi Paradicsomba.
Ha van egy nagy halom fos, akkor teljesen mindegy, hogy piros vagy narancsszínűre lakkozom le. Büdös marad. Ha most piros a foshalom és kicserélem narancsra, vagy tudomisén, aranyozottat teszek a helyére, mi változik? Csak a színe. A szaga nem.
Hogy ezen a helyzeten hogy lehetne változtatni? Nem tudom, de eljő egy okos ember és hírdeti az Igét és meggyőz mindenkit, hogy merre kell menetelni. A Messiás eljöveteléig is eltelt párezer év. Nekem erre sajnos nincs időm, sem energiám. Meg türelmem se. Nem azt akarom, hogy majd a gyerekeimnek egyszer jó legyen. Azt akarom, hogy nekem legyen jó, lehetőleg mihamarabb, és ha nekem jó, a gyerekeimnek is jó lesz majd.
Jó pedig máshol van, per pillanat.
Miről szól a Karácsony?
Ajándékokat bontunk ki eszeveszetten. Hatalmasakat zabálunk minden rokonnál. Meresztjük a seggünket.
Más szavakkal: mohóság, falánkság, tunyaság. Három a hét halálos bűn közül.
Van gonoszabb ünnep? Sátánistáknak nem ér.
Szóval a rendőrök ismerik az első három sorban menetelő arcokat meccsekről, balhékból, akárhonnan.
Akkor mi a faszért nem kasztnizták még be az összeset? Nem ma, nem tegnap. Hanem mondjuk az első problémás mérkőzés után azonnal. Meg lehetett volna spórolni az egész balhét, legalábbis az erőszakos részét.
És ha már spórolásnál tartunk: ki fizeti ki mondjuk a királyi TV kifosztását? A felgyújtott autókat? A tér újradekorálását kockakövekkel - kockakő bazdmeg, a XXI. században? vagy mikor még egy minimálisan militáns ember is könnyedén meglátja bennük a fegyvert? -, a kiborogatott szemetesekből újraéledő trágyahalom eltakarítását? A rohamrendőrök és a tűzoltók felvonulását?
Nem, a biztosítók egy kurva buznyákot nem fizetnek. 9/11 óta bővültek a szerződések apróbetűs részei: többek között belekerült az erőszakos megmozdulás is a vis major listába. És ha a biztosítók nem, akkor ki?
Ki más, ha nem én és persze mindenki, aki fizet akárcsak egy petákot is adó címén. Számoljunk csak 4.200.000 fővel, a 2004-es adatokból kiindulva. Felgyújtott tévés Skoda Octavia? Fejenként mondjuk 1 Ft. Ez ugye nem sok? Ennyit tényleg bármikor előbányászhat a szütyő mélyéről a legcsóróbb kisnyugdíjas is.
A gondom az elvvel van. Hogy a saját 1 forintnyi részével ki mit kezd, az az ő dolga. Felgyújthatja, betolhatja a Dunába, szétverheti, bármit csinálhat vele, szíve joga, hiszen - jóhiszeműséget feltételezve - kifizette. Viszont az én egy forintnyi részemről - vagy többi ember további 4.199.998 adóforintnyi részéről - vegye le a mancsát. És ugyan ez áll a Blahán kiégett rendőrautóra, a kifosztott székházra, vagy a felszedett kockakőre.
Arra a kockakőre, amit a felvételek szerint nem a kopaszok szedtek fel (hogy ők használták fel, az más kérdés). Megvadult kismamák, mellükön a szoptatós kisdeddel vagy ámokot futó anyókák aknakereső kerettel bárhol előfordulhatnak. A tömeg nagyobb részét viszont normális, de legalábbis nem csőcselékké torzult emberek alkották, nem? Azok pedig bármikor megfoghatták volna a mammer kezét: öreganyám, ezt azért inkább nem kellene erőltetni, még meghúzza a csúzos derekát a nagy igyekezetben.
És hogy visszakanyarodjak az elejére: tényleg ismerősek a srácok? Semmi gond, könnyen begyűjthetőek. Azt mondod, nem is voltál ott? Akkor kockázzuk ki a tévéadásokat. Hopp, öcsém, ez itt a te kopasz búrád, beszoptad.
Ha valakit elkapnak, hogy más tulajdonát - a közét - próbálja mondjuk az üzeminél nagyobb hőterhelésnek kitenni, akkor azt igenis tessék példásan megbüntetni. Nem feltétlenül a a sittre gondolok, azt is én fizetem. Inkább akasszanak a nyakukba sokkoló-örvet, és szedessék velük össze a szemetet, vagy rakják ki ők újra a követ a téren, ha az tényleg fontos városképi vagy egyéb megfontolásból. Ezután kétszer is megbánja a kopasz, hogy tényleg akkora-e a frankó, ha egy kicsit dobálunk, kicsit gyújtogatunk. Végülis az el nem kapott haverok ott röhögtek rajta végig, amíg a papír kezeslábasban a földön térdelt és kövekkel legózott, vagy kezében a partvissal életében valószínűleg először dolgozott. Nem, leszállítani az ekit, fekvenyomni a kilóhuszat az én olvasatomban nem számít munkának.
A tömeg, a csőcselék buta. A tanult ember képes végiggondolni, hogyan működnek a dolgok. És az ideggyogyóból az alkalomra Han Solóként felolvasztott vezér? Úgy látszik, nem, talán megártott az elektrosokk vagy a rektálisan adagolt idegnyugtató. Ha valakinek, akkor egy politikusnak, egy jogászembernek annyival azért illene tisztában lenni, hogy mit jelent egy választás. A többség akaratát négy évig: eddig te mondtad a tutit, most ő mondhatja. Igen, lehet verni a palávert, hogy monnyon le, hisz' ellenzék, mondja csak, többek között ez is a dolga, hogy rámutat a szarul működő dolgokra és szerinte jobbat javasol.
A gond azzal a fránya választási ciklussal van. Lementek a választások, mindenki szerint - a Vezér szerint is - legitim módon ülhet tovább a régi-új gárda a székben. Felszólítani a köztársasági elnököt, hogy oszlassa fel a kormányt? Ez lehetséges, elvileg kivitelezhető: ha a parlamenti többség nem szavaz bizalmat a kormányfőnek és a kabinetnek, több menetben sem, akkor nincs más hátra. A házbeli többségnek - akiket, figyelem: az érvényesen ikszelők többsége terelt be a nagy házba - viszont ez eszébe sem jut.
Ki lehet írni időközi választásokat, kellő mennyiségű aláírás birtokában ez kötelező. Amíg ez nincs meg, addig minden csak szájtépés. És ha meg is van és - megint az én forintjaim költségén - lemegy egy előrehozott menet, azt még mindig be lehet bukni. Amíg azok, akik veszik a fáradtságot és szorgalmasan ikszelnek, nem mondják ki, hogy többség akarata az, hogy a mostani a frankó, vagy jöjjön vissza egy másik ruhába öltözött, de alatta ugyan úgy szar alapanyagból gyúrt banda, addig senki nem mondhatja meg, hogy mi a helyzet. Felmérések, közvéleménykutatások? "The only statistics you can trust are those you falsified yourself".
Addig is - jobb technológia helyett - tézerrel felszerelt mesterlövészt minden fontosabb tetőre. Pusztán preventív jelleggel.
Talán nehéz elhinni, de kiváló kapcsolatot ápolok Istennel.
Tudom, sok ember azt hiszi, ateista vagyok, de ez távolról sem igaz. Szeretem Istent.
A probléma ott kezdődik, hogy a legtöbb ember nem tudja, hogy is álljon hozzá ehhez az egész Isten-dologhoz, hogyan viszonyuljanak Hozzá. Ez azért van, mert elvesztek a Végtelenben, a Meghatározhatatlanban. Esetleg -- és ami talán még rosszabb -- a papjukra, rabbijukra vagy mullahjukra hallgattak. Hiba. Ezek az emberek ugyanis nem értenek Istenhez. Sokat tudhatnak a pedofíliáról, a sikkasztásról, esetleg hogy hol lehet bombaalkatrészeket beszerezni, de lófaszt sem tudnak az Úrról.
Az Úrról emberi léptékben kell gondolkozni. Ahelyett, hogy Istennel való kapcsolatodon problémáznál, próbáld meg inkább elképzelni, milyen lenne a kapcsolatod mondjuk Charlie Sheen-nel. Miért éppen Charlie Sheen? Egyszerű. A legtöbb ember szeretné, hogy Istenhez foghatóan jó viszonyt ápolhasson Charlie Sheen-nel. És akárcsak Jézus, Charlie Sheen is kurvákkal lóg és frankó sérója van.
Az első lépés, hogy jobb legyen a kapcsolatod Charlie Sheen-nel, hogy nem kérsz tőle mindenféle cuccot. Persze, biztosan tonnányi fasza cucca van és nem hiányolna egy pár darabot. Denise Richards-zal kefél egyfolytában, de te csak egy kevés pénzt kérsz, hogy vehess magadnak egy új kenyérpirítót. Nos, azt a pénzt Charlie konkrétan a golyói szőrtelenítésére szánta és hogy vehessen magának egy kis crack-et, szóval nem fog adni. Istenhez hasonóan Charlie is egy csomó kérést kap olyan emberektől, akikről még csak nem is hallott. De ha esetleg mégis hallott volna, nem várhatod el, hogy mindent csak úgy odaadjon. Ugye már kezded érteni, hogy is működik Isten?
A második lépés, hogy Istennel/Charlie Sheen-nel jobb legyen a kapcsolatod, hogy nem teszed felelőssé azért, amit te tettél, vagy épp nem tettél. Mi sem bosszantóbb, mint mikor azt mondod, "azért nem kaptam meg azt a munkát, mert Charlie Sheen nem akarta, hogy megkapjam". Vagy "Charlie Sheen elintézi nekem ezt a gyorshajtási büntetést, bár a szemem keresztbe állt a speed-től és a mértéktelenül nyakalt lőrétől". Nem azt mondom, hogy Charlie Sheen soha nem segítene, de vállalnod kell némi személyes felelősséget is. "Charlie Sheen akarja, hogy szétverjem ennek a prostinak a fejét, hiszen ő lőtte meg Kelly Preston-t is, nem?". Hidd el, Charlie valószínűleg tényleg akarja, hogy lesújts, de a nap végén a te kezedben lesz az aprópénzzel töltött térdzokni.
A harmadik lépés hogy Istennel/Charlie Sheen-nel jobb legyen a kapcsolatod, hogy nem beszélsz róla mindenféle szarságot. Ne hencegj azzal, hogy milyen jól ismered, és hogy mások is milyen jól kellene ismerjék. A viszonyotok egyáltalán nem különleges. Charlie-nak valószínűleg már így is több barátja van, mint amennyit valójában akarna. Ha valaki kapcsolatot akar teremteni Charlie Sheen-nel, akkor egyszerűen besétál egy holywood-i sztriptízbárba.
A negyedik lépés, hogy Istennel/Charlie Sheen-nel jobb legyen a kapcsolatod, hogy nem jársz át hozzá. Most őszintén, te örülnél, ha minden vasárnap elárasztaná a házad mindenféle ismeretlen? Még ha dicsőíteni is akarod, ez azért egy kicsit sok. Ráadásul nézd meg a több gennygombócot magad körül: igazából ők nem Charlie barátai. Mindannyian akarnak valamit, vagy valamiért Őt okolják. És ezekkel az emberekkel ugye nem akarsz egy követ fújni?
És végül: ne kételkedj benne. Jó filmekben szerepelt, mint például a Tőzsdecápák, vagy a Nagy Durranás. Ugyanakkor kirúgta Ginger Lynn-t, a pornószinésznőt. Charlie útjai kifürkészhetetlenek.
Egyszóval: szeretem Istent. Szeresd te is.
