Régen meg akartam már szerezni, de csak most jutott a kezembe a Nine Inch Nails: The Downward Spiral DVD-A.
A tartalmat tekintve a következők fértek el a lemezen: maga az album hanganyaga surround mixben, ugyanaz sztereóban, videók, galéria és diszkográfia. Csak a feszültségkeltés céljából, fordított sorrendben veszem végig az egyes tételeket.
A "Body of work" rész a Halo-számokat nem a teljesség igényével tartalmazó – a listán például csak egy Halo Ten szerepel, míg annak van v1 és v2 kiadása –, a "Fragile"-éra végéig tartó diszkográfia. Néhány Halo kivételével – "Broken", "Fragile", stb. – az egyes albumokról egy-egy sztereó keverésű számot lehet meghallgatni.
A "Gallery"-szekció sajátos hangulatú képekkel van megpakolva. Sajnos mindegyik csak SD-felbontású, 4:3 arányú és külön file-okként nem szerepelnek a lemezen, így ha valakinek mégis kell, az kénytelen lesz a szoft-lejátszók pillanatfelvétel-funkcióját használni. Ha korábban hozzájutok a lemezhez, a legtöbbet pofátlanul lenyúlva simán használtam volna háttérképnek a blogon.
A "Videos" részben, milyen meglepő, videoklipek vannak: a "Closer" surround mixben, ugyanez sztereóban, valamint a "March of the Pigs" és a "Hurt" szintén sztereóban; ez utóbbi gyaníthatóan az "...And All That Could Have Been"-turné egyik állomásán felvett élő anyag.
A sztereó mixre nem vesztegetnék túl sok szót: én magam nem hallottam semmi különbséget az eredeti CD változathoz képest.
És végül: a surround mix, Dolby Digital EX-ben. A nyitó "Mr. Self Destruct"-nál úgy tűnik, hogy még remeghetett Reznor keze a keverőpult gombjai felett, mert nem egyszer előfordul, hogy a szénné torzított gitárok mindenféle átmenet vagy átúszás nélkül átpattannak – nem egyik oldalról a másikra, hanem elölről hátulra és vissza. Ez bennem már a sokadik hallgatás után is szédülést és émelygést okozott, csak remélni tudom, hogy nem ez volt a szándék.
A "Piggy"-ben a mélynyomót a jellegzetes basszusszólam gyakorlatilag nem használja. Ha már van erre plusz egy csatorna, akkor azt tessék bátran használni már a keveréskor, ne az erősítő frekvenciaváltója foglalkozzon ezzel. Az eredeti albumhoz képest itt megjelenik némi plusz hangzás, valamint hátra kerülnek a cinek és a magas dobok egy része.
A "Heresy", a "Closer" és a "Ruiner" egyenletesen jó minőségűek keverés szempontjából. Mindhárom számban megjelenik a sztereóhoz képest plusz hangzás, és ésszel adagolt térhatás. A "Ruiner"-t különösen feljavítja a plusz dob és gitár. A "The Becoming" számomra az album minőségi csúcspontja. A zaj és az effektek hátra kerülnek, itt tényleg "surround" a hangzás.
Az "I Do Not Want This"-ben hátul csak plusz zaj jelenik meg, de a nyitó "Mr. Self Destruct"-hoz hasonlóan ez is ugrál, elég bántóan. A "Big Man With A Gun"-t sem bonyolították agyon, az effekteket és a zajt a hátsó csatornákra terelték, aztán kalap.
Az "A Warm Place"-nél semmi plusz zörej vagy hangzás nem jelenik meg, viszont térhatás az album többi részéhez képest nagyon jó, köszönhetően a sávok között szétterített teljes anyagnak.
Az "Eraser" sem egy nagy truváj, a már említett "Big Man With A Gun"-hoz hasonlóan hátracsapták az effekteket és kész.
A "Reptile" az első szám, ahol végre megszólal a basszuscsatorna: hadd dolgozzon a mélynyomó a szomszédok örömére! Hátra viszonylag kevés effekt jutott, csak a fogfúró(?), és később a tompa ordítás.
Az utolsó két szám, a címadó "The Downward Spiral" és a nagyrészt akusztikus "Hurt" csatlakozik az "Eraser"-hez és társaihoz a fantáziatlanság terén, bár az utóbbibak a dobok is megszólalnak hátul.
Összességében elmondható, hogy az albumot kifejezetten hangosan kell hallgatni, különben a surround hangszórók nem szólalnak meg. Ezt a magam részéről inkább hibának tartom egy audióanyagnál: míg egy filmnél határozottan zavaró, ha hátulról túl sok hang érkezik, addig ezt az albumot pont a térhatású hangzás miatt veszi meg az ember. További hiányosságnak tartom, hogy a "Reptile"-t leszámítva a mélynyomó gyakorlatilag nem dolgozik, csak amennyit az erősítő az általunk beállított frekvencia alatt odadob, ez pedig egy egyébként nem kevés helyen súlyosan mély szólamokkal operáló industrial anyag esetén vétkes mulasztás. Szintén nem használják a középső sugárzót sem, még az olyan, egyébként mindenhonnan szóló számnál sem, mint az "A Warm Place".
A térhatású audióanyag keverését nem kevés időbe kerül megtanulni: az 1994-es eredeti és a 2002-es surround mix megjelenése között eltelt évek elegendőek lehettek volna. Sajnos az olyan fénypontokat, mint a "The Becoming" vagy az "A Warm Place", a durva hibák – "Mr. Self Destruct", "Eraser" – és az egész albumon végigvonuló "tegyük az effekteket hátra"-jellegű fantáziátlan keverés teljesen elhomályosítják. Az általam surround mixben referenciának tartott "Dark Side of the Moon" SACD és a Porcupine Tree "Deadwing" DVD-A-jához képest ez a keverés nálam csúfosan leszerepelt, a várakozásaimat mélyen alulmúlta. Hangsúlyozom, csak a keverés, maga az alapmű igen kiemelt helyen szerepel.
A tesztelést egy Denon DVD-756S lejátszón, Denon AVR-1908 erősítőn és Focal.JMlab Chorus 700-as sorozatú hangszórókon végeztem. Aki kíváncsi, hogy tényleg hogyan szólt, vagy az enyémtől eltérő véleménye van az albumról, az hallgassa meg nálam.
