Mikor az Élet az addigi legnagyobb kondért gőzölgő híg szart pakolja az asztalodra, akkor azért csomagol hozzá desszertet is.
Mikor leszakad az ég, nincs mindenkinél esernyő: ilyenkor bizony igen izgalmasak a fehér nyári ruhák. És mivel az úttörő ahol tud, segít, felajánlom a karom és a hordozható tető egy részét egy vacogó fogú, csapzott hajú, bőrig ázott idegennek. Kicsit később egy hirtelen jött szélroham teljesen kifordítja az ernyőt, amit nagy lendülettel dobok messze és együtt futunk a busz után, ahol megpróbálunk egy kevés melegséget nyerni a másikból. Aztán jön a zuhany alatt a kiolvadás és a desszert.
Reggelre viszont a kondér továbbra is ott van az asztalon.