Lófasz, konkrétan.
Lófasz se történik, ami meg történik, azt meg nem érdemes lejegyezni. Írhatnék a bürokráciáról, a hozzá nem értésről, ugyanakkor írhatnék a jól végzett munka öröméről és a közösen kitalált megoldások fölött érzett elégedettségről. Írhatnék egy hétvégényi útról, a ködös tavakról (júniusban!), ugyanakkor írhatnék a forró szürkeségről és a rutin robotról. Írhatnék egy valószínűtlenül kék és egy mélybarna szempárról, ugyanakkor írhatnék a szellemi toprongyokról és a szexuális önismeret általános hiányáról.
Bármi jót kilő egy legalább egál, de inkább nagyobb darab szar.
Írhatnék, de nem írok. Nem írok, mert ki a faszt érdekelnének a hétköznapok? Mindenki csak hétköznapokat él, nem különbözik egyik nap sem a másiktól; miért lenne bárki is kíváncsi az én hétköznapjaimra?
Nem írok, mert lófasz van. Meleg van bazdmeg, és be-bedöglik a légkondi a Gyárban. Ennyi a hír, ennyi a breaking news.
Nagy, büdös, izzadt lófasz, az van.
