Ezt is megértem: szerénytelenségem a Randektívban, látogatottságom sztratoszférikus magasságokban. Májam gigantikus.
Más. Ez itt egy hosszú és nyálfröcsögéstől sem mentes bejegyzés helye lenne a magánéletemmel kapcsolatban, de a blog történetében először öncenzúrát gyakorlok. Ha még tovább növekszik bennem a düh, talán mégis megírom.
A hét kérdése: mennyit kereshetnek a reggeli tévés rejtvényműsorok prefrontális lebenymetszésen átesett vezetői? Tuti, hogy kevesebbet, mint a "rejtvények" kiagyalói.
beszólás
