Úgy tűnik, sikerült kifejlesztenem a tökéletes taktikát: már nem csökken óránként tíz ponttal az IQ-m, ha a főnökömmel, Mr. Muddal kell értekeznem.
Az átbeszélt órák alatt egy ikonikus figura némileg módosított képe lebeg példaként előttem; a lótuszülésben levitáló, kopasz Vlagyimir Iljics, ahogy minden kérdésre bólint és csak annyit felel: igen, továris Grjáz, megcsináltam, megcsinálom, meg fogom csinálni az a szájbavert, idióta, felesleges stb. stb. feladatot, az ön általt elvárt védhetetlen, inkompetens, rövidlátó stb. stb. elvárásai szerint, Buddha legyen veled. Ommm.
Az nem újdonság, hogy a főnökkel egyet kell érteni, ó nem, így működik a világ a teremtéstől fogva. Az sem releváció, hogy bizony szellemileg le kell ereszkednem az elöljáróm szintjére, vagy hogy mindent el kell fogadni, mert úgy hamarabb menekülök.
A buddhizmus és a zen mellett megoldás lehet egy rövid munkahelyi mészárlás, de épp nem szerepel a terveim között, hogy pár év kényszerű pihenőt tartsak. Talán még arról is le fogok tudni szokni, hogy késsel járjak a megbeszélésekre.
