Most egy kicsit megcserélődtek a szerepek.
Nem én sorolom a problémáimat, bajaimat, nem az én egóm cserepeit kell összesöpörni és újra egészet gyúrni belőle. Be kell valljam, szokatlan a helyzet, hiszen általában fordítva szokott lenni.
Gyorsan tervezek-szervezek, foglalok, elkérek, megrendelek: igyekszem, hogy a meglepetés-látogatás a lehető legkellemesebb legyen, hogy valóban megkapja azt, amiért meglátogatott. És azt hiszem sikerült, legalábbis erre enged következtetni, hogy mosolyogva indul haza és visszatér a szemébe az a csillogás, ami annyira hiányzott, mikor megérkezett. És ki tudja majd, hogy a gyönyörűen metszett kristálypoháron valaha sérülés esett? Rajtunk kívül senki.
A hétvége legmaradandóbb emléke azonban az, hogy az ember még felelős banki vezető létére is hajlandó önként egy kisebb darab platinával gazdagodni, feltéve, ha előtte elegendő alkoholt fogyasztott.
