Nem kiabálok el semmit, nem mondok semmit. Legyen elég annyi, hogy egyelőre még annyira vigyorgok, hogy a szám széle lassanként a fülem köré csavarodik. Távozzatok tőlem negatív gondolatok.
Ritkán és keveset írok, mert hatalmas erőfeszítésembe kerül, hogy a cunamiként rám szakadó okosságokat ép ésszel túléljem. Eddig többé-kevésbé sikerült, mert kulcsra zárom az irodám ajtaját, így a főnököm ritkábban talál rám, és ugye elég nehéz komoly szakmai témákat feszegetni a két piszoárt elválasztó paraván fölött, mikor esetleg mégis összefutunk.
Egy lakókocsiba való vegyi klozet lenne az Endlösung?
beszólás
