Vannak olyan dolgok, amik mellett nem tudok úgy elmenni, mintha észre sem venném.
Sajnos nem tudok megalkudni és alább adni az elvárt színvonalból, feladni saját szakmai -- évek alatt kialakult -- véleményem és beérni valami langyos fossal. Nem megy. Zsigerből utálom az inkompetenciát. Bele van kódolva a DNS-embe.
Az itt eltelt lassan négy hónap alatt több olyan dologgal találkoztam, amikért egyenként is simán letépnék az ember tökét. Hogy mást ne mondjak: egy másfél hónapra tervezett projekt két hónapot csúszik, csak mert vannak vezetők, akik képtelenek összeadni egyet meg egyet és nem bíznak meg az embereik hozzáértésében. Vagy hogy olyan alapvető hibákat vétenek, amik a tankönyvek és a Nagybetűs Élet legelső oldalán szerepelnek, mint minden áron kerülendőt. Hogy alapvető fogalmak értelmezésével és megkülönböztetésével gondok vannak. Hogy szájukba kell rágni, mit miért érdemes megcsinálni és fővesztés terhe mellett mit tilos. Hogy ne csak arra gondoljunk, hogyan éljük túl a mai napot, hanem hogy egy év múlva is fasza csávók akarunk lenni.
Nem írok konkrétumokat, mert belefáradtam. Újra mutyiban olvasom a leveleimet, újra mindenféle anonymization szervereken keresztül nézek meg bizonyos oldalakat.
Vagy bennem van a hiba és csak simán nincs elég kompromisszumkészségem?
