Úgy látszik, a HR-es dicsőítő levelek fénykorukat élik. Most nem belépésekor megy körbe a hozsánna, hanem kilépéskor.
Az okokat nem ismerem, nem is lényeges, de történt, hogy Y kollégát úgy rúgták ki a cégtől, hogy az egy Concorde-nak is dicsőségére vált volna. A HR pedig itt is kitesz magáért és olyan levelet küld ki, amitől heveny összehúzódást produkált a gyomrom.
"Koszorús költő kollégánk sajnos több költeménnyel házon belül a jövőben már nem csempészhet érzelmeket és új gondolatokat a néha egyhangú hétköznapjainkba."
...és következne egy vers, de kezdeti bénultságom addigra elmúlt és megtaláltam a Shift-Del kombinációt. A levél simán kiérdemelne egy nagy vödör hányást.
Miért kell az illetékes szerveknek lángos méretű nyelvet ragasztva csontig benyalni -- még dicsősége múltán is -- bármelyik vezetőnek? Munkaköri kötelességből? Emberszeretetből? A régi szép napok dicsőségének emlékére? A jó munkakapcsolatok rosszul értelmezett utólagos ápolásától hajtva?
Egyáltalán: ismert-e valakit aki ismert valakit aki tudott épeszű, nem nyálgép HR-esről?
