Deepest Of The Spirals

Beszállító küld nekünk egy szerződéstervezetet.

Jól nevelt korporétkurvaként elküldöm a jogásznak, hogy nézze meg. Rekordgyorsasággal, alig egy hét alatt - tíz egész oldal! - érkezik a zöld lámpa, hogy minden fasza. Viszem nagyemberhez, hogy írja alá és akkor öröm é' bódottá', aki azonban elkéri az elektronikus verziót, hogy a kinti jogász is megcsócsálhassa. Aki nem mozdul addig, amíg a céges jogtanácsos VP nem látja. Aki szabadságon van, két hétig.

Rendben, értem én, seggvédés. Innovatív cég, az bazdmeg. Spóroljon nektek minden beszerzésnél sokszor tíz százalékot más, hogy ölelnétek magatokhoz egy ládányi kibiztosított kézigránátot.

Hét elején kaptunk gyúrható tojásokat. Stresszcsökkentés.

A csomó programozó -- soha nem láttam még ekkora papucskoncentrációt egy munkahelyen -- persze falhoz dobálja, a másik fején pattogtatja, könyveket csap le rá.

Kimentem a piacra, sorra jártam a kontyos öreg néniket és bevásároltam.

Másnap határtalan elégedettséggel töltött el, mikor az emelet háromnegyede heveny anyázásban tört ki. A takarítók is szentségeltek, mikor a falakat kellett lesikálniuk. Többen haza kellett menjenek mosakodni vagy ruhát cserélni.

Valami végtelenül rosszindulatú ember kicserélte az éjszaka leple alatt a stressztojásokat igazira. Hogy mennyi mocsokság létezik a világon...

A nagy ál-bosszankodás közben eszembe kontyos öreg néni fogatlan mosolya.

Nem megyek át dzsobmonitorba, de aki kalandkereső üzemeltető, szekuritis, it-folyamatkezelő, az keressen meg. Nem, nem a korábbi bejegyzés újrázásáról van szó, pedig kell ide is C/C++/.NET/J2EE fejlesztő, BA és PM.

And now, something completely different. 

Nem hiányoztam senkinek. Nem vártam el senkitől, hogy hiányozzak.

Újonnan megalapozott előítéletet táplálok még két szomszédos ország lakóival szemben. Már nem sok maradt a közvetlen közelben, érdemes lesz körbenéznem messzebb is, akit a későbbiekben utálhatok.

Korán elmúlt fiatalságom zenéit hallgatom újra. Pearl Jam, valaki?

Alapvetően nem kellene magam rosszul érezzem, de vannak húsbavágó problémák, amik nem hagynak nyugodni. Például többet kellene aludni. Például nem kellene magamnak generálnom olyan problémákat, amik amúgy nem is léteznének. Például el kellene fogadnom, hogy az emberek gyarlók és többségében hülyék.

Van még előttem nem kevés lépcső. Addig is, amíg felérek a tetejére: kapja be a világ.

Régen meg akartam már szerezni, de csak most jutott a kezembe a Nine Inch Nails: The Downward Spiral DVD-A.

A tartalmat tekintve a következők fértek el a lemezen: maga az album hanganyaga surround mixben, ugyanaz sztereóban, videók, galéria és diszkográfia. Csak a feszültségkeltés céljából, fordított sorrendben veszem végig az egyes tételeket.

A "Body of work" rész a Halo-számokat nem a teljesség igényével tartalmazó – a listán például csak egy Halo Ten szerepel, míg annak van v1 és v2 kiadása –, a "Fragile"-éra végéig tartó diszkográfia. Néhány Halo kivételével – "Broken", "Fragile", stb. – az egyes albumokról egy-egy sztereó keverésű számot lehet meghallgatni.

A "Gallery"-szekció sajátos hangulatú képekkel van megpakolva. Sajnos mindegyik csak SD-felbontású, 4:3 arányú és külön file-okként nem szerepelnek a lemezen, így ha valakinek mégis kell, az kénytelen lesz a szoft-lejátszók pillanatfelvétel-funkcióját használni. Ha korábban hozzájutok a lemezhez, a legtöbbet pofátlanul lenyúlva simán használtam volna háttérképnek a blogon.

A "Videos" részben, milyen meglepő, videoklipek vannak: a "Closer" surround mixben, ugyanez sztereóban, valamint a "March of the Pigs" és a "Hurt" szintén sztereóban; ez utóbbi gyaníthatóan az "...And All That Could Have Been"-turné egyik állomásán felvett élő anyag.

A sztereó mixre nem vesztegetnék túl sok szót: én magam nem hallottam semmi különbséget az eredeti CD változathoz képest.

És végül: a surround mix, Dolby Digital EX-ben. A nyitó "Mr. Self Destruct"-nál úgy tűnik, hogy még remeghetett Reznor keze a keverőpult gombjai felett, mert nem egyszer előfordul, hogy a szénné torzított gitárok mindenféle átmenet vagy átúszás nélkül átpattannak – nem egyik oldalról a másikra, hanem elölről hátulra és vissza. Ez bennem már a sokadik hallgatás után is szédülést és émelygést okozott, csak remélni tudom, hogy nem ez volt a szándék.

A "Piggy"-ben a mélynyomót a jellegzetes basszusszólam gyakorlatilag nem használja. Ha már van erre plusz egy csatorna, akkor azt tessék bátran használni már a keveréskor, ne az erősítő frekvenciaváltója foglalkozzon ezzel. Az eredeti albumhoz képest itt megjelenik némi plusz hangzás, valamint hátra kerülnek a cinek és a magas dobok egy része.

A "Heresy", a "Closer" és a "Ruiner" egyenletesen jó minőségűek keverés szempontjából. Mindhárom számban megjelenik a sztereóhoz képest plusz hangzás, és ésszel adagolt térhatás. A "Ruiner"-t különösen feljavítja a plusz dob és gitár. A "The Becoming" számomra az album minőségi csúcspontja. A zaj és az effektek hátra kerülnek, itt tényleg "surround" a hangzás.

Az "I Do Not Want This"-ben hátul csak plusz zaj jelenik meg, de a nyitó "Mr. Self Destruct"-hoz hasonlóan ez is ugrál, elég bántóan. A "Big Man With A Gun"-t sem bonyolították agyon, az effekteket és a zajt a hátsó csatornákra terelték, aztán kalap.

Az "A Warm Place"-nél semmi plusz zörej vagy hangzás nem jelenik meg, viszont térhatás az album többi részéhez képest nagyon jó, köszönhetően a sávok között szétterített teljes anyagnak.

Az "Eraser" sem egy nagy truváj, a már említett "Big Man With A Gun"-hoz hasonlóan hátracsapták az effekteket és kész.

A "Reptile" az első szám, ahol végre megszólal a basszuscsatorna: hadd dolgozzon a mélynyomó a szomszédok örömére! Hátra viszonylag kevés effekt jutott, csak a fogfúró(?), és később a tompa ordítás.

Az utolsó két szám, a címadó "The Downward Spiral" és a nagyrészt akusztikus "Hurt" csatlakozik az "Eraser"-hez és társaihoz a fantáziatlanság terén, bár az utóbbibak a dobok is megszólalnak hátul.

Összességében elmondható, hogy az albumot kifejezetten hangosan kell hallgatni, különben a surround hangszórók nem szólalnak meg. Ezt a magam részéről inkább hibának tartom egy audióanyagnál: míg egy filmnél határozottan zavaró, ha hátulról túl sok hang érkezik, addig ezt az albumot pont a térhatású hangzás miatt veszi meg az ember. További hiányosságnak tartom, hogy a "Reptile"-t leszámítva a mélynyomó gyakorlatilag nem dolgozik, csak amennyit az erősítő az általunk beállított frekvencia alatt odadob, ez pedig egy egyébként nem kevés helyen súlyosan mély szólamokkal operáló industrial anyag esetén vétkes mulasztás. Szintén nem használják a középső sugárzót sem, még az olyan, egyébként mindenhonnan szóló számnál sem, mint az "A Warm Place".

A térhatású audióanyag keverését nem kevés időbe kerül megtanulni: az 1994-es eredeti és a 2002-es surround mix megjelenése között eltelt évek elegendőek lehettek volna. Sajnos az olyan fénypontokat, mint a "The Becoming" vagy az "A Warm Place", a durva hibák – "Mr. Self Destruct", "Eraser" – és az egész albumon végigvonuló "tegyük az effekteket hátra"-jellegű fantáziátlan keverés teljesen elhomályosítják. Az általam surround mixben referenciának tartott "Dark Side of the Moon" SACD és a Porcupine Tree "Deadwing" DVD-A-jához képest ez a keverés nálam csúfosan leszerepelt, a várakozásaimat mélyen alulmúlta. Hangsúlyozom, csak a keverés, maga az alapmű igen kiemelt helyen szerepel.

A tesztelést egy Denon DVD-756S lejátszón, Denon AVR-1908 erősítőn és Focal.JMlab Chorus 700-as sorozatú hangszórókon végeztem. Aki kíváncsi, hogy tényleg hogyan szólt, vagy az enyémtől eltérő véleménye van az albumról, az hallgassa meg nálam.

A Gyár a következő pozíciókra keres embereket:

1. Fejlesztő. Tudj PHP-ül, MySQL-ül, .NET-ül, MSSQL-ül, Javaul, AJAX-ul, válassz legalább kettőt és legyen benned hajlandóság, hogy a többit is megtanuld. Feladatod lesz a CRM, az ERP, és egyéb, itt nem részletezett, de általánosságban webalapú alkalmazások fejlesztése, migrálása egy új platformra, valamint mindezek dokumentálása. Kiváló alkalom, hogy üzletileg kritikus, hibatűrő alkalmazásokat és alkalmazás-architektúrákat fejlessz. Az angol nyelvtudás, valamilyen fejlesztési módszertan és az iparági minősítés nem kizáró okok. Bevezetésekkor utazni kell.
2. Alkalmazásüzemeltető. Feladatod lesz a fenti környezet és a jövőben megvalósuló alkalmazások üzemeltetése szerveroldalról, valamint az egyéb napi szintű üzemeltetési feladatok - felhasználók adminisztrációja, jogosultságkezelés, adatbázis-finomhangolás, stb. - ellátása, plusz mindezek dokumentálása. Az angol nyelvtudás muszáj, a folyamatokban gondolkodni bírás, az SLA-k és hasonló anyagok tető alá hozásában szerzett tapasztalat erős jópontok, az iparági minősítések és a nagy felhasználói bázis kiszolgálásában szerzett tapasztalat opcionális.
3. Elemző, a.k.a. Business Analyst. Feladatod klasszikus fordítói munka, azaz amit az Üzlet kitalál, azt rendszerbe foglalva a fejlesztők felé, azok számára érthető formában - BRS - kell tálalni. Angolul faszán kell tudni, BI és hasonló tudás erős jópontok. Utazni kell.
   

Amit a Gyár kínál: vért, verítéket és könnyeket, de ez az informatikában teljesen természetes. Legnagyobb negatívumként azt említhetem, hogy én leszek az a geciember, aki munkásosztály hátát véresre veri, ha nem mennek a dolgok.

Ha mindezektől nem rémültél meg, vagy tudsz valakiről, aki nem rémülne meg, ne habozz önéletrajzot küldeni-küldetni nekem.

Nálam mindenképpen az viszi el a címet, mikor elmész messze földre dolgozni, ott ápolod egy ismerősöd lelkét, adsz neki okos tanácsokat, megszállsz az egyik vendégszobában, ő pedig egy rövid levéllel hálálja meg.

Elmentem világkörülre, majd jövök. Kulcs a tükör alatt, kocsiért majd jönnek.

RB
P.S.: Ha erre jársz, kérlek időnként majd öntözd meg a pázsitot.

Én meg ott állok, frissen ébredve, kezemben a levéllel, egy többszázezer fontos ház közepén, tökegyedül. "Kedves John, engedje meg, hogy aztakurva".

Csak ma kaptam meg a meghívót arra az esküvőre, amiről tudom, hogy nem tartják meg.

Itt szeretném elmondani, hogy bassza meg a Royal Mail, bassza meg a repülőtársaság, és bassza meg a futárszolgálat.

De leginkább bassza meg a világ és az egész tetves élet. 

Megdöbbentően sok karcsú, nagymellű lány van errefelé.

A forgó ventillátorlapátokon keresztül nem megy a távirányító. 

Ha viszont a falnak fordítom és mandínerből lövök, veszi az adást.

Közeledik az utolsó rész - egyelőre csak angol nyelvű - megjelenése. A könyv valószínűleg meg fog dönteni minden eladási csúcsot, de tényleg olyan jó lesz, mint amilyen jól fog fogyni? Esetleg örökre eltűnik a süllyesztőben és mindenki csak a popkultúra termékeként emlékszik majd rá, már ha egyáltalán?

A válasz ezekre a kérdésekre csak annyi, hogy "Ki a faszt érdekel?".

Ha valami elképesztő méretű genetikai mutáció miatt valakit mégis megfogott a Potter-mánia, közismertebb nevén buziság, akkor annak álljon itt a nyomdából ellopott utolsó oldal, lefordítva.

- Kész, végeztem - mondta Harry és eldobta a kést. - Hermione, sikeresen túl vagy a második abortuszodon is.
- És most mi lesz, Harry? Tényleg elmész? - kérdezte sírva Hermione.
- Igen - felelte Harry és még mélyebbre tolta a lándzsát a rég kihűlt Ron végbelébe. - Voldemort nagyúr már vár rám a kastélyában. Egész nap seggrepacsit fogunk játszani a dementorokkal.
Harry utoljára körbenézett Roxfortban. Mindenhol robbanószeres ládák álltak a plafonig feltornyozva, mindenhol gyújtózsinórok húzódtak.
- Már csak ezt kell elintéznem - mondta. Hirtelen a homlokához kapott, ahol sajogni kezdett villám alakú sebhelye.
Mikor megnyomta a gombot, a Roxforti Boszorkány- és Varázslóiskolát robbanás rázta meg. Elégedett arccal nézte, ahogy korábbi tanárainak és iskolatársainak holttestei cafatokra szakadtak.
Elszakította tekintetét a szívének oly kedves látványtól, megfordult és a halott Hagrid hátát baknak használva felült a sárkányára, majd belerepült a naplementébe.

 

VÉGE

 

U.i.: köszi a pénzt, seggfej.

Ismerős az a fantasztikus tükör, ami átlátszó és ugyanakkor látszik benne minden? Ami olyan, mint egy ablak: egyszerre látom benne a tájat és a szobában levő összes tárgyat?

Hirtelen rádöbbensz, hogy milyen ember is az, aki melletted áll. Az a röpke pillanat, mikor felébred — kócos haj, teljes nyugalom, semmi feszültség; név nélkül, foglalkozás nélkül, társadalmi rang nélkül. Aztán később, az eszmélést követően karikatúrává változik: fontoskodó cirkuszi bohóccá, aki egy percnyi őszinte és becsületes pillanat után felhúzza a függönyt. Udvari bolonddá, pojácává lesz.

Az a különös érzés, mikor kora reggel ott állsz a tükör előtt és miközben az arcod törlöd, eszedbe jut, hogy a gondolataidat épp most mostad le.

Egy maréknyi vízzel el lehet pusztítani az igazságot. 

Nevezzenek perverznek, de talán nem én vagyok az egyedüli, akinek más jut eszébe, mikor a reklámban Dörmi, a mackó azt mondja a kissrácnak, hogy "nézzük meg a csokibarlangot!".

Arra golndoltam, hogy szeretnék gyám lenni.

Van valami akadálya annak, hogy politikusok gyámja legyek? Kezdetnek megteszi Lacika, Fecó, Viki, Ibi, Pisti, de a világnézeti sokszínűséget megtartva jöhetne Gyuszi és Józsi is. Meg valahány név a naptárba': akár az egész brancs, holdudvarral együtt. Bírja a papír. És hogy ez miért lenne jó?

Nem lenne kabaré a Nagy Házban, inkább mindent megbeszélnénk otthon, békésen, a vacsora mellett, hogy következő nap mi lesz a tuti. A nevelőapai szó a döntő és pont. Demokrácia van, mindenkinek jogában áll tudomásul venni, hogy döntöttem. Aki hisztizik, az mehet duzzogni a sarokba. Senki nem tömheti a saját zsebét, otthon mindent ki kell tenni az asztalra, a szajrén testvériesen megosztozunk: egy neked, egy nekem, egy neked, kettő nekem és így tovább.

A gyámsági eljárást pedig mondjuk az érintettek elmeállapota miatt kezdeményezném. Szerintem bármelyik agyturkász pecsétes papírt nyom a kezembe, hogy egyik politikus sem beszámítható.

Olyan egyszerűnek tűnik. Vajon hol a buktató? 

Ha azt mondom, már nem jut eszembe, hazudnék. Mert mindig eszembe jut, és nem csak az évfordulókon. A helyzet annyiban egyszerűsödött, hogy már nem kell magam leinnom a sárga föld alá, és még csak nem is rendezem hosszú, tömött sorokba a zsilettpengéket, de még csak mélabús sem leszek.

Nem felejtek, csak megtanultam együttélni a tudattal. És persze elkönyvelem, hogy eltelt egy újabb év.

Sajátságos, hogy mondjuk a szüleim esetében soha nem volt ilyen problémám. Elfilózhatnék azon, hogy ez miért alakult így; jópár érvényes és többé-kevésbé érdekes választ tudnék adni — bizonyára kiváló táptalaj lennék számtalan felnövekvő pszichológus/pszichiáter-nemzedéknek — de minek.

Más.

A jórészt csak az amerikai piacra készülő autókat reklámozó linkek mellett megjelentek a gyógyszereket és az ingyenesen letölthető csengőhangokat promótáló Blogring-kommentek is. Ennek örömére leszedem az egészet, mert ínyhüvelygyulladást kapok a rengeteg szemét törlése közben. Aki ezután is késztetést érez, az lesz szíves vagy a bejegyzéseket követő kommentdobozban kifejteni a véleményét, vagy írjon levelet.

Ez utóbi kettőről a következőket szeretném még elmondani: az Enetation jó volt, szép volt, de már jó ideje kevés, hibázik, megbízhatatlan és nem tudok exportálni (legalábbis basznak válaszolni a levelemre), tehát már tényleg át kellene állni az "új" freeblogos kommentfelületre, valamint a bloghoz kapcsolt postaládát meglehetősen ritkán olvasom (nagyjából soha).

A kommentgép-váltást szeretném összekötni egy alapos sablonátdolgozással is. Az ötletek már megvannak, "csupán" a grafikai elemek elkészítése, némi JS debug és persze maga a kódolás van hátra. Mindez nagyjából azt eredményezi, hogy soha nem lesz új köntös, de dolgozom rajta. Akar valaki segíteni, legalább a grafikai részben?

Elgondolkozott már bárki is azon, hogy az emberek nagy része, mikor bármiféle kütyüvel, neadjisten, számítógéppel szembesül, miért lesz nagyon hamar frusztrált? Hiszen azt látják minden filmben, hogy ez az egész "kompjúter"-dolog nagyon egyszerű, minden gombnyomásra működik és villámgyors.

Mivel több-kevesebb közöm még van a számítástechnikához, a hülyeségekhez pedig kevés türelmem, ezért talán hamarabb veri ki nálam a biztosítékot - és vágja végérvényesen haza a filmélményt - az, amit gyakorlatilag bárki bármikor lát, ha mondjuk bekapcsolja a csodadobozt.

Tisztában vagyok persze azzal, hogy ha a filmekben akárcsak megközelítően valósághűen ábrázolnák az informatikai vonatkozásokat, akkor élvezhetetlenül lassú lenne az egész, de azért...

1. Bármelyik számítógép képes együttműködni bármelyikkel, függetlenül attól, hogy hol és mikor gyártották. Akár egy másik bolygó termékével is. (Függetlenség Napja)
2. Bármilyen fényképezőgéppel, CCTV-vel készített felvétel a végtelenségig nagyítható, mindenféle minőségromlás nelkül. Extrém esetben egy akt szemében visszatükröződő falitükörben megjelenő félig ajtó mögött rejtőző ember arca 100%-os biztonsággal beazonosítható. (szinte bármelyik CSI)
3. Bármelyik telefonbeszélgetés max. 8 kHz-es hagjából kiszűhető, hogy két szobával arrébb mit suttognak (ugyanott)
4. Ha elég gyorsan és erősen püföljük a billentyűzetet, bármilyen kódot fel tudunk törni. Az igazán profi egyszerre két billentyűzetet püföl. (Kardhal)
5. Egy homlokhoz szorított pisztoly alig pár másodperc alatt feltörhetővé teszi a katonai szintű titkosítást (uganott)
6. Minden számítógép pittyeg. Bónuszpontokért: határozottan mechanikus hangokat hallat. (Szárnyas fejvadász)
7. Az egér használata tökéletesen felesleges. Bónuszpontokért: képfeldolgozást komplex, lassú, bonyolult szöveges parancsokkal kell végezni. (ugyanott)
8. Arcba húzott csuklyával és monitorba világító jupiterlámpa mellett a leghatékonyabb a hekkelés (RTL Klub, Első generáció)
9. Ha egy játékben a Ctrl-Alt-Shift-Esc-F9-asdf kombó mellett rákattintunk a képernyő jobb alsó sarkára, automatikusan belépünk egy véletlenszerű amerikai kormányhivatal belső rendszerébe (A hálózat csapdájában)
10. Az igazán durva vírusok a nagyfeszültésű hálózatokon keresztül terjednek és csak egy ciklotron mágneses terében lehet őket letörölni (anyunak eszébe jut, hogy hűtőre mágnessel feltenni a floppy-t nem jó ötlet). Bónuszpontokért: a leghatásosabb védelem a szimpla szigszalag, ami kipúposodik, ha a vírus a házon kívülről lendületet véve nekifut, nem mellesleg kap az arcába egy vastag "Access Denied" feliratot (a vírus, nem a szigszalag). (Szellem a gépben)
11. Bármelyik tizenéves tökéletesen kezel egy Cray Multi XMP-t ("Ezt ismerem, ez Unix!") (Jurassic Park)
12. A monitorba belelőve automatikusan megsemmisül minden adat. Bónuszpontokért: sok monitorba belelőve felrobban a fél város (Equilibrium)
13. Ha egy file-t olvasva egy másik felhasználó épp letörli, akkor az lassan eltűnik a kijelzőről (Tisztességtelen ajánlat)
14. 9600-as modemen keresztül térhatású hanggal, HD felbontással, valósidejű konferenciabeszélgetés folytatható. Bónuszpontokért: ugyanez a sebesség egy mobiltelefonon keresztül, egy dzsungel közepéről is elérhető.
15. A Rosszfiúk PC-t használnak, a Jófiúk Mac-et. Bónuszpontokért: mind a Rossz-, mind a Jófiúk Mac-et használnak notebook-ként, amin csak a lehető legritkábban fut Mac OS.
16. Komplett számítógépnyi adat fér rá egy floppy-ra. Bónuszpontokért: a floppy-ra másolás általában 10 másodpercet vesz igénybe, adatmenyiségtől függetlenül.
17. Mindenki hiba nélkül, 10 ujjal gépel. Bónuszpontokért: a szóköz használata nélkül.
18. Minden feltörendő rendszernek hekkerbarát felülete van. Bónuszpontokért: ha nincs GUI, kiválóan megfelel egy olyan CLI, ami a teljesen értelmes, majdnem shakespeare-i angolsággal megfogalmazott parancsokat is csuklás nélkül végrehajt.
19. Az interneten mindenkiről minden adat megtalálható. Bónuszpontokért: bárki által át is írható. 
20. A szöveget lassan, karakterenként írja ki minden gép, hogy a felhasználónak legyen ideje elolvasni.
21. Minél nagyobb az átutalandó összeg, annál lassabban kúszik a bitkolbász
22. A homokóra/pattogó strandlabda igazából nem létezik
23. Minden számítógép női hangon beszél
24. Bárki, aki matematikából bukásra áll, rendelkezik annyi tudással, hogy át tudja írni a jegyeit.

A lista valószínűleg a végtelenségig folytatható. Én csak egy kicsivel több valósághűséget kérek.

Szokásos napi blogkörutamat téve belebotlottam abba a témába, ami a jelek szeint többeket is foglalkoztat, t.i. a Föld boldogabb részén tényleg kolbászból van-e a kerítés, értsd: menni vagy maradni, ennek folyományaként tudunk-e/érdemes-e változtatni a szaron.

Az egész világon nagyjából 4-5000 ember él és történetesen mindegyikkel találkoztam. Ugyanezen a vonalon továbbhaladva a nagybetűs Világ saccra - nem fogok most térképet előrántva számolgatni - mintegy 20 országot tesz ki és - micsoda meglepetés! - mindegyikben jártam már. Az ezen a halmazon kívül eső emberekkel és országokkal most nem kívánok foglalkozni: vagy nem is léteznek és/vagy olyan távol esnek tőlem a törzsfejlődésben, amekkora a minőségi különbség egy pattintott kőbalta és egy jól fejlett termonukleáris bomba között; vagy mind Terra Incognita.

Pusztán a statisztikára hagyatkozva és a teljes népességre húzott Gauss-görbe alapján elmondható, hogy némi kerekítés után feloszthatjuk az egészet mondjuk 1:8:1 arányban. Ha az egyszerűség kedvéért elfogadjuk az 5000-es létszámot, akkor ez annyit tesz, hogy a három K a következőképpen alakul: 500 embert simán ki lehetne lőni a napba (a Köcsögök - szemét exek, bunkó főnökök, Pistike az oviból, aki ellopta a mecsbokszodat, stb.), 4000 embernyi egyéb (a Középszer - a sarki közértes, a nyugdíjas mammer a szemközti lakásból, stb.) és a maradék 500, akik valamiért közel állnak hozzánk (a Keblemre-emberek - család, kúrópartnerek, stb.).

Ha ugyanezt a modellt az országokra is alkalmazzuk, akkor 2 Kegyetlenszar, 16 Kitérdekel és 2 Kellemes része van a világnak. Kicsit torz ugyan, hiszen önszántából ki menne a katasztrófaturistákon és Vujity Tvrtkón kívül a bolygó szarosabbik felére, de ez most lényegtelen: tekintsük egyszerű kerekítési hibának.

Fel kellene állítani mindenféle kategóriát az egyes országokkal kapcsolatban. Legyen mondjuk ezen belül egy csoport az abszolút objektív mérőszámoké: BigMac index, korrupciós ráta, csecsemőhalandóság, egy főre eső átlagos sávszélesség, pálmafás tengerpartok teljes hossza kilométerben, napos órák száma/év, egyebek. Kell egy vegyes rész is, ami nem számosítható, de súlyozható: bevándorlási politika liberáltsági foka és esetleges differenciáltsága (engem természetesen engedjenek be, de a nagy valószínűséggel HIV-pozitív afrikai, integrálódni nem hajlandó menekültet hajtsák el), legális fegyvertartás, az adott országra irányzott tömegpusztító fegyverek nagyjáboli száma, satöbbi. És persze kell a teljesen szubjektív mutatóknak is egy: jó seggek/km², jól sikerült Mai Tai/próbálkozás, a bennszülöttek lazasága, csak kiindulásnak.

Ha ez mind megvan, rangsoroljunk. Amennyiben kishazánk az első K, a "Kegyetlenszar" kategóriába esik, ne tököljünk, csomagoljunk: már a második K-ba, a "Kitérdekel"-be tartozó helyek is olyan minőségbeli ugrást jelenthetnek, hogy bőven megéri. Ha már eleve ide soroltuk pátriánkat, a helyzet bonyolultabb, ugyanis az esetleges váltást leginkább saját lustaságunk és a "Szubjektív" kategóriákba tartozó mérőszámok határozzák meg, esetleg a célország be nem fogadási hajlandósága. Ha az utolsó,"Kellemes" harmadba pozícionáltuk jelenlegi lakhelyünket akkor vagy maradjunk veszteg a seggünkön, vagy szúrjuk magunkat hasba egy jégcsákánnyal, hogy megtudjuk, mi a szar.

Vegyünk egy konkrét, mindenki által ismert példát, mondjuk Magyarországot. Hova soroljuk? Már így látatlanban is megmondhatjuk, a "Kitérdekel" országok számát fogja gyarapítani, a sorban nagyjából középen elhelyezkedve, de pontosítsunk.

Ha a gazdaságot nézzük - és mondjon bárki bármit - egészen jól állunk (könyörgöm, ne tévesszük össze a költségvetési hiányt a gazdasággal!), magasak a kamatok, fejlődő piac vagyunk, az önmagát kasztráló Pannon Puma. Korrupció tekintetében már szarok vagyunk, a csecsemőhalandóságot mindig lesz hova lejjebb vinni, szélessávban még mindig nem vagyunk úgy eleresztve, mint szeretnénk (legyen a mértékegység a torrenten letöltött Blue-Ray filmek száma/nap), tengerpart 0 km, napos órák száma pedig - globális felmelegedés, meg El Nino ide vagy oda - egész jó.

Jöhet a súlyozható rész. Ugyan a példában kiinduló- és nem célország vagyunk, számunkra mégis releváns a bevándorlási politika: ha ide bejöhetnek olyanok is, akik nekem nem szimpatikusak, az rontja a kényelelemérzetemet. A legális fegyvertartás szerintem jól szabályozott, legalábbis nincs szükségem arra, hogy mondjuk az USA-hoz hasonlóan azt kelljen néznem, kinek dudorodik ki a hónalja. Ugyan nálunk egyelőre nem tervezik, hogy akárcsak közepes hatótávolságú rakétákat állomásoztassanak, de NATO tagok vagyunk, tehát biztosan rajta vagyunk valakinek a listáján, aki nem szeret minket. De ők messze vannak, nincs - még - ICBM-jük, a lista hosszú, tehát ettől még nyugodtan fogok aludni.

És végül: jó seggek sűrűségével ugyan el vagyunk eresztve, bár a trend szerintem romlik, a Mai Tai-t pedig nem szeretem, úgyis csak példa volt.

Összegezve: vannak a világnak sokkal szarabb szegletei is. Ugyan távolról sem az a tejjel-mézzel folyó Kánaán és vannak romló dolgok, vannak javulók. Szerintem maga vagyunk a megtestesült átlag.

Mivel hasonlítsuk össze? Legyen mondjuk a kelet-európai "kivándorlók" - csak technikailag, hiszen jogilag nem be, hanem csak áttelepülhet innen az ember -  kedvelt célpontja, Nagy-Britannia. Pontozzunk, az egyszerűség kedvéért ugyanazokkal a szempontokkal, mint az előbb.

A gazdaságuk kategóriákkal jobb és erősebb, alacsonyak a kamatok, sokkal alacsonyabb a korrupció, ők az európai szélessáv-mennyország, tengerpartjuk van, napsütésben viszont nem jeleskednek annyira. Ja igen, ha már El Nino és társaik: aktívan tesznek az élhetőbb jövőjükért, a legmesszemenőbben szem előtt tartják a Kyotói Egyezményt. Gyakorlatilag mindenkit befogadnak, hagyományosan multikulti ország; nagyjából ugyanazok a fegyvertartási szabályok, mint nálunk; van rengeteg IRBM-jük, sokan is lőnének rájuk. A jósegg-sűrűség alacsonyabb, a koktélokat pedig szinte nem ismerik.

Egyszerű a kép, nem? Szerintem sokkal magasabbra pontozhatjuk őket, mint magunkat, bár még mindig csak a "Kitérdekel"-csoportban szerepelnek, bár annak valószínűleg a tetején. Hiába, nem könnyű csúcsra jutni.

És itt jön be sokaknak az az elcseszett gondolata, hogy így nem szabad gondolkodni. Hogy változtatni lehet, sőt, kell is. Ezt azért járjuk alaposabban körbe, a változatosság kedvéért ezúttal fordítva: tegyük fel, hogy tényleg lehet változtatni.

A Mai Tai-t továbbra sem fogom szeretni, akármi is változzon, hányhatnékom lesz tőle. A formás fenekek érdekében a Schobert-Rubint párost kellene az egészségügyi miniszter székébe ültetni, ami önmagában még érdekes kísérlet lenne, és szakmailag legalább annyira jó döntés, mintha Frei Tamás lenne a kormányszóvivő. Önszántunkból addig nem engednénk masszívabb tömeget letelepedni, míg a saját bőrünkön nem érezzük, hogy nyugdíjas korunkra nincs, aki eltartson bennünket. Napsütésből nekem már így is épp elég jutott, kérem vissza a hiányzó negyedik évszakot. Vagy annektáljuk mondjuk Horvátországot, vagy mi magunk is döntően hozzájárulunk  a hőtermeléshez, hogy a tengerszint megnőjön annyira, hogy a mi határainkat nyaldossa a víz.  Millió darabra kell darabolni a T-Monster birodalmat, hogy a versenyből profitálhasson a fogyasztó. Amíg nem statáriális végtag-amputációval büntetik, nem fog csökkenni a korrupció; szinte már genetikai késztetést érzünk, hogy megolajozzuk a kerekeket. A gazdaság meg majd megy a saját útján.

Itt szeretném újra hangsúlyozni, hogy bármilyen mutatót, kategóriát, osztályt, értéket, indexet, összesítést választhattam volna. Létrehozhattam volna - létre is hoztam - újakat; bárki megteheti. Az itt felsoroltak csupán példák.

Sokan a fej lecserélésében látják a megoldást. Vesszen a Piros Szegfű, vesszen a Narancs! Meg persze vesszen a Trikolór Madár és a Nemzetiszín Tulipán is, kinek kinek egyéni szája íze szerint. Ha ebben változást érünk el - gondolja a Balga - megváltozik minden, kövezett út vezet a Földi Paradicsomba.

Ha van egy nagy halom fos, akkor teljesen mindegy, hogy piros vagy narancsszínűre lakkozom le. Büdös marad. Ha most piros a foshalom és kicserélem narancsra, vagy tudomisén, aranyozottat teszek a helyére, mi változik? Csak a színe. A szaga nem.

Hogy ezen a helyzeten hogy lehetne változtatni? Nem tudom, de eljő egy okos ember és hírdeti az Igét és meggyőz mindenkit, hogy merre kell menetelni. A Messiás eljöveteléig is eltelt párezer év. Nekem erre sajnos nincs időm, sem energiám. Meg türelmem se. Nem azt akarom, hogy majd a gyerekeimnek egyszer jó legyen. Azt akarom, hogy nekem legyen jó, lehetőleg mihamarabb, és ha nekem jó, a gyerekeimnek is jó lesz majd.

Jó pedig máshol van, per pillanat. 

Azt mindenki tudja, hol a hónalj. De hol van a hón? Van esetleg teteje/fedele is? 

Még a múlt héten botlottam bele a királyi tévén a "Titkos Szolgálat - MI5" című sorozatba (eredetileg Spooks címen fut a BBC-n).

Ajánlani tudom mindenkinek, aki el tudja fogadni, hogy a való életben nem mindig a Jófiúk nyernek, vagy legalábbis nem egyértelműen. Mindenkinek, aki megérti, hogy a Jók nem egyértelműen jók (ha tehetnéd, te átírnád-e a hiteltörténeted/minősítésed?). Mindenkinek, aki el tudja fogadni, hogy itt bizony a forgatókönyv írói simán kinyírják az elvileg pozitív szereplőket, esetleg azok családját. És nem mindig "könyörületesen", már csak a helyszínt mutatva utólag (lásd C.S.I. és különböző mutációi).

Például a kezdő ügynök csajt, akinek a Rosszak először a kezét nyomják bele az olajsütőbe, aztán a fejét, aztán habozás nélkül lelövik. Vagy a Főhős családja tanul meg repülni, köszönhetően az IRA-nek és több kilónyi Semtexnek.

A fő szálat - eddig - mindig követte egy, általában a belső kavarással összefüggő melléktörténet is: mindenki paranoiás, mindenki figyel mindenkit, mindenki kavar: ha nem köpsz be, én hajlandó vagyok hallgatni arról a disznóságról, ami az állásodba kerülne; ha megteszel néhány szivességet, vastagon kárpótollak (tízezer font mondjuk még arrafelé is szép pénz).

Egyszóval még az állami tévén is akadnak gyöngyszemek. És nem szakítják meg a filmet reklámok.

Típusváltás miatt eladó egy ETEN G500 PDA, vatta állapotban, teljes felszereléssel. Ára 110 ropi, de alkuképes vagyok (bár már így is nagyon olcsó). Leveleket a szerkesztőségbe kérem.

Ki akarom önteni a szívem, de megálljt parancsolok a kezemnek. Apróra trancsírozott véres belsőségeimet inkább nem teszem közszemlére. Önáltató, álmodozó fasz vagyok.

Törlés.

Meg akarom magyarázni, hogy miért nem. Aztán úgy döntök, nem magyarázkodom. Gyáva vagyok.

Törlés.

Ez így jó, maradhat. Kiegyensúlyozott pszichopata vagyok.

Legfeljebb később ezt is kitörlöm.